Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Lengyel László: A treatrum sacrum a magyarországi barokk művészetben

48-49. kép. Feltámadt Krisztus, XVIII. sz. 2. fele. Magyar Nemzeti Galéria szereplőinek ábrázolása egyedülállónak mondható. A monstrancia szerepeltetése pedig a nagycsütörtöki liturgiának arra a fontos mozzanatára utal, amikor a pap két nagy ostyát konszekrál. Az egyikkel megáldozik, a másikat a Szentsírnál helyezi el. A mise végén ezt viszik ünnepélyes körmenetben a mellékoltárhoz. A halott Krisztus és az oltáriszentség együttes szerepeltetése, a Krisztus keresztfán történt véres áldozatával megszerzett megváltásra utal. E két elem szimbolikus párhuzama a nagypénteki szokás szerint is megismétlődik, mikor az oltár trónusán elhelyezett szentségtartót - Jézus halotti leplére utalva - fátyollal borítják le. A felsőtárkányi Szentsír tervrajzának még egy érdekes részlete érdemel említést. A terv szélén az építmény méretei és léptéke is föl van tüntetve. Ezek szerint: „Az egész magassága Egy Grádicsai Együtt 12 láb. Szélessége Egész 8 láb. A Krisztus Urunk hol fekszik belső világossága 4 láb aval Együtt 8 láb Egész szélességesége. " Ebből világosan kikövetkeztethető a látszatarchitektúra által teremtett tér mélységének illúziója és annak valóságos mérete. Az egyházi főhatóság azzal a feltétellel engedélyezte a Szentsír elkészítését, ha a terven föltüntetett fölösleges „rusticus cicomát" mellőzik. Bizonnyal a homlokzat szimbolikus és föltehetően plasztikus kialakítású oromdíszeiről kellett lemondania a tervet készíttető plébá642 *