Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Lengyel László: A treatrum sacrum a magyarországi barokk művészetben

30. kép. Anton Krauss: Borgia Szt. Ferenc-oltár, 1769. Eger, volt jezsuita, majd ciszterci templom főoltára templomban (30. kép). Az anyagát tekintve elsősorban gipszstukkó és műmárvány oltárépítmény, illuzionisztikus eszközökkel jeleníti meg témáját az eucharisztia apoteózisát. Grandiózus méretű stukkó szobrai, az ószövetségi és az újszövetségi oltáráldozat szembeállításával teszik szemléletessé az oltáriszentség misztériumát. Az oromzat mozgalmas szoborcsoportja naturalisztikus eszközökkel ábrázolja Ábrahámot, amint fiát, Izsákot Istennek készül föláldozni, valamint Mózest az érckígyóval és egy, a kígyótól megmart földre zuhant férfialakot. Az oromcsoport szélesen gesztikuláló alakjai, a konkrét és racionális oltárarchitektúrát, irracionálisán koronázzák. A homorú ívelésű attika zárópárkányán, az irracionális hatást fokozzák az ószövetségi véres oltáráldozat ábrázolásához kapcsolódó szobrok: így Ábrahám csoportjánál a bokorra fölakadt kos - a majdani áldozat - naturálisan mintázott szobra és ennek kompozíciós ellenpontjaként Mózes lábainál egy csavarodó törzsű rémült nőalak. Az oromcsoport közepén, a „megépített látomás" csúcspontjaként, egy, a zárópárkányon is átgomolygó felhőn, szárnyas kerub által magasba emelt, átlósan elmozduló kereszten a megfeszített Krisztus látható. Az oltár középső zónájában két szélen, átlósan kiemelt posztamentumokon Áron és Melchizedek nagyméretű szobra áll. Áron főpapi díszben, lábainál mannával telt edénnyel, kezében füstölővel, Melchizedek pedig mint Jeruzsálem királya és főpapja kenyérrel és borral kezeiben. A szobrok jellegzetesen tipologikus prefigurációi 620