Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Lengyel László: A treatrum sacrum a magyarországi barokk művészetben

ról adott áttekintést, s ezen belül a szent színház hatását is vizsgálta a grafikára. Elsősorban a Magyarországon is tevékenykedő olasz mesterek, A. Pozzo, G. G. da Bibiena és L. Sacchetti szakrális témájú színpadképeinek és tervrajzainak bemutatásával.

3 A kutatási előzmények között feltétlenül utalnunk kell Baranyai Bélánénak a nyírbátori minorita templom berendezéséről írott tanulmányára.

4 Az ún. Krucsay-oltár kapcsán ő kísérelte meg először a nagyheti liturgia hatását kimutatni a barokk oltárszobrászat alakításában, európai példák összehasonlító elemzésével és alapos levéltári forrásfeldolgozással (33-34. kép). Bálint Sándor szakrális néprajzi publikációi, sok ponton messze megelőzték a művészettörténeti kutatást a theatrum sacrum jellegű egyházművészeti alkotások összegyűjtésében. Bálint Sándor az egyházi év jeles ünnepeinek néphagyományait szoros összefüggésben vizsgálta a liturgia, az egyházművészet és általában a kultúra változásaival. A karácsonyi és a húsvéti ünnepkör templomi liturgikus játékainak középkori kezdeteitől, annak egészen napjainkig ívelő hagyományáról rajzolt árnyalt képet.

5 Ha nem is a teljesség igényével, de szinte elsőként végezte el a történelmi Magyarországon föllelhető betlehemes szekrényekre, keresztút ábrázolásokra, kálváriákra és Szentsír építményekre vonatkozó adatok összegyűjtését. Az említésre méltó előzmények között fontos munkának kell tekintenünk BelitskaScholtz Hedvig és Berezeli A. Kár oly né színháztörténeti katalógusát, mely a magyarországi barokk színpadterveket is bemutatta 1976-ban.

6 Ezek között bőséggel találunk példát arra, hogy a theatrum sacrum típusú előadások, az udvari és a főúri színházakban mennyire elterjedtek voltak egészen a XIX. század első feléig.

7 Sőt rávilágított arra a folyamatra is, miként hatottak művészetükkel a professzionális színház területein kívül, így a szakrális ünnepek alkalmi dekorációinak kialakításában olyan tekintélyes művészek mint G. G. da Bibiena. Témánk szempontjából rendkívül nagy fontosságúak a különféle szerzetesi iskolák ún. iskoladráma előadásai. Mivel a jezsuita iskoladráma az egyik legközvetlenebbül ható erő a barokk művészet színpadias formáinak kialakulásában, így nem feledkezhetünk meg a soproni jezsuita díszletkönyv néven ismertté vált több mint száz akvarellről és színezett rézmetszetről. Staud Géza mint a magyar jezsuita rendtartomány iskoladrámáinál használatos díszlet mintakönyvet ismertette a kollekciót.

8 A kétségtelenül színvonalas és sok kérdést rejtegető anyag meghatározásával kapcsolatban azonban sok kétely merül fel. A Staud Géza által összeállított jezsuita iskoladrámák forrásait bemutató nagy dokumentumgyűjteménynek szinte egyetlen előadásához sem köthetők biztosan a soproni díszletkönyv lapjai. Ez tükröződik a harmadik kötetben minden meghatározás nélkül, illusztrációként szereplő lapok teljességgel esetleges elhelyezésében is.. A barokk művészetnek a szent színháztól elválaszthatatlan alkalmi építmény típusára, a castrum dolorisokra irányította rá a figyelmet Galavics Géza. Batthyány József halotti készülete kapcsán, ezeknek az efemer konstrukcióknak a lényegi törvényszerűségeire mutatott rá.

9 Az ő eredményeit hasznosítva vállalkozott a téma részletesebb 3. AGGHÁZY Mária 1949. 4. BARANYAI Béláné 1960. 5. BÁLINT Sándor 1976. 6. BELITSKA-SCHOLTZ Hedvig-BERCZELI A. Károlyné 1976. 7. Giuseppe Galli da Bibiena műhelyének számos theatrum sacrum terve ismert, pl. Jézust Pilátus elé vezetik, Szépművészeti Múzeum Ltsz.: 2585; Szt. Pál megtérése, Szépművészeti Múzeum Ltsz.: 2589; Nagycsütörtöki lábmosás, Szépművészeti Múzeum Ltsz.: 2588. 8. STAUD Géza 1984-1988. 9. GALAVICS Géza 1974. 587