Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Fajcsák Attila: Az egri kálvária

1. kép. Kothgasser Anton bécsi festő üvegfestménye Egerről 1833 körül az érseki és főispáni széket, nem sokkal később már megfogalmazódott benne annak a gondolata, hogy egy új búcsújáróhely létrehozásával ajándékozza meg az egrieket, s egyben e maradandó emlékmű felállításával mindenkorra emlékezetessé tegye egri ténykedését is. A vár Szép-bástyája ideális hely volt Kálvária-állításra, mint magaslat, mivel ősi hagyomány szerint „. . . a kultuszhelyeket szinte mindig dombokra vagy mesterséges magaslatokra helyezték, hogy a résztvevők ezzel is közelebb kerüljenek az istenséghez, s egyben ki is emelkedjenek a hétköznapok világából".

7 Mindezen túl ki kell emelnünk, hogy a bástya formáját tekintve kísértetiesen hasonlít a Golgotára. Tehát a helyszín szinte kínálta magát. Nagyon fontosnak tartjuk a Kálvária állítása szempontjából azt, hogy míg a barokk Kálvária távol a várostól, viszonylag nehezen megközelíthető helyen állt, a vár néhány percnyi járásra volt a belvárostól. A Kálvária csakis így, a város képébe szervesen beleépülve válhatott a mindennapi élet részévé, s tölthette be egyik funkcióját: az emberek vallásos érzésének ébren tartását. A Kálvária látványa nap mint nap felidézi az emberben a Megváltás isteni munkáját, s gyakorta emlékeztet a jámbor élet folytatására. A keresztek megtekintése lelki vigasztalást nyújthat a bűnösöknek, hiszen az egyik lator is kegyelemben részesül halála óráján, aki töredelmes szívvel bűnbánatot gyakorol. Ezzel szemben a másik lator, a Krisztus balján lévő, megrögzött gonoszságban, bűnbánatlanságban hal meg. Kettőjük között pedig az Üdvözítő, aki a bűnös világ 7. SZILÁGYI István 1980. 20. 568