Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Cs. Schwalm Edit: Régi stílusú hímzések a Dobó István Vármúzeum erdélyi textiljeiből

Gyűjteményünk egy másik XVIII. századi darabjának is fenyőágas a mustrája (Leltári száma: 53.1.1283. 8. kép). Az erősen stilizált mértani formájú növényi motívu­mokból, fenyőágakból álló virágtövek, Györffy István véleménye szerint igen régi székely motívumot képviselnek. 30 Szerkezete világos, kidolgozása finom, aprólékos, szegélyvonala itt igen keskeny. Hasonló szerkezetű, motívumú és kidolgozású darabok­kal több helyen is találkozunk. 31 Csillag alakban, virágot formáló középpel találkoznak a fenyőágak az 53.1.1121. leltári számú darab középmintájában (9. kép). A keskeny, geometrikus motívumokból álló szegélycsíkokra helyezett szegélyminta: virágcsokor sor, két fenyőág között tuli­pán. Párhuzamait a Székelyföldön kívül Kalotaszegen és a Mezőségen is megtaláljuk. 32 Legismertebb és legváltozatosabb kivitelben azzal a fenyőágas mustrával találko­zunk, melynek középtengelye vízszintesen halad a minta közepén, szegélymotívuma igen keskeny, de sokszor el is marad. (88.1.116. leltári számú darab, 10. kép, 53.1.1390. leltári számú darab, 11. kép) A fenyőágak a tengely mentén virágban vagy mértani motívumban találkoznak. A fenyőágak lehetnek hosszú, karcsú szárra téve vagy széle­sebb ágakkal laposabb, szétterülő mintát képezve. Ez a mustra egész Erdélyben is­mert. 33 Úrihímzések és mintakönyvek nyomán vált kedveltté a szegfűs-gránátalmás, ötvi­rágú részarányos virágbokor is. Olaszkorsóba helyezve az egyik legkedveltebb rene­szánsz motívum. (53.1.1285. leltári számú darab, 12. kép). Igen finom kidolgozású, könnyed forma: karcsú olaszkorsóban 3 szegfű, két lehajló gránátalma levéllel, kacsok­kal. A hímzés érdekessége, hogy a virágbokor szegélymotívumként szerepel, mégis ez határozza meg a hímzés jellegét, karakterét. A székely hímzésekre jellemző szerkezet­től is kivételesen eltérő módon, az egész mustra háromnegyed részét teszi ki. (A székely hímzések egyik jellemzője a széles középrész, ez szokta kitenni a díszítmény háromne­gyed részét!) 34 E motívum párhuzamait széles körben megtaláljuk szőtteseken, hímzé­seken, pásztorfaragásokon egyaránt. 35 A párnahaj középső motívuma nyolcszögletű keretbe helyezett, négy kettős ágból álló csillagos motívum. A csillagos motívum vég­telen, a mezőket kisebb négyzetek kapcsolják össze. E motívum XVI. századi velencei mintakönyvekből ered, és Somogy tói a Mezőségig, Székelyföldig megtalálható. 36 30. Sz. Holló Valéria megjegyzése a leírókartonon, Györffy István észrevételéről. 31. MALONYAY Dezső 1909. M 57. M 61. M 65. valamint 26-7. kép. 32. FÉL Edit 1976. VI. tábla - Kalotaszeg, PALOTAY Gertrúd-SZABÓ T. Attila 1943. IV/8. Mezőség, SZENTIMREI Judit 1978. 110. o. 127. fotó. A fenyőágas minta általánosan ismert az egész magyar nyelvterület hímzései között, csak a motívum neve más, pl. rozmaringos, cserleveles. Az 53.1.1121. (9. kép) szélmotívuma pl. teljesen megegyezik egy bükkatji hímzés szélmotívumával. FÜGEDI Márta 1978. 14. mintarajz. 33. PALOTAY Gertrúd-SZABÓ T. Attila 1941. 30. o. 90. ábra. PALOTAY Gertrúd-SZABÓ T. Attila 1943. III/5. MALONYAY Dezső 1907. XIV. tábla, 2. ábra. MALONYAY Dezső 1909. 255. o. 403. ábra, illetve XLII. tábla, 3. ábra. PALOTAY Gertrúd 1944. III. 3/a. SZENTIMREI Judit 1978. 225. o. 63. rajz. 34. ROEDIGER Lajos 1929. 453. FÉL Edit 1981. 599. DAJASZÁSZYNÉ DIETZ Vilma-PA­LOTAY Gertrúd 1943. 3. - ez utóbbi már említi, hogy ez alól a szabály alól van kivétel is. 35. BALOGH Jolán 1967. 118-120. és 153.: beregi szőttes, somogyi tükrös és sótartó, göcseji halotti lepedő. MALONYAY Dezső 1907. XIV. tábla 24. kép. XVI. tábla 6. kép. SZENTIM­REI Judit 1978. 210. o. 44. kép, fotója 129. SERES András 1973. 157. kép. Legjobban azonban egy gyergyókilyénfalvi mustrában tér vissza ez a motívum: BAKÓ Terézia-BAKÓ László é. n. 11. minta: 3 szegfű, 2 lehajló gránátalma olaszkorsóban. 36. BALOGH Jolán 1967. 157. • 547

Next

/
Thumbnails
Contents