Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon

s amikor egészen lelapult a boksa és már nem füstölt olyan erősen, széttúrták. Vasgereblyével lehúzták a földet, és homokot szórtak a szénre, hogy hűljön. Később kigereblyélték közüle a szenet, kosárral közvetlenül a szekérre rakták vagy zsákokban szállították haza. A padláson, fészerben tárolták. A 10-12 mázsa fából égetett szén egy gazdának több évre is elegendő volt kovácsszénnek. Egerbocson még 1950-ben is égettek szenet a kovács számára a kertben, udvaron, illetve a falu végén.

116 Bodgál Ferenc a Borsod megyei cigányok fémművessége kapcsán utal azok szénégetésére is. A fát kb. 30 cm-es darabokra vágták, kúp alakban összerakták, meggyújtották, majd egy darabig égni hagyták. Ezután leöntötték vízzel, s az így kapott faszenet használták.

117 A szénégetők munkaeszközei A fakitermelésnél és a szénhely kialakításánál mindennapi szerszámokat (fejsze, balta, fűrész, csákány, kapa, lapát) alkalmaznak a szénégetők is. Vannak azonban speciálisan a szénégetésnél használatos eszközök. Ilyen a begyújtáshoz szükséges gyújtóvessző (Mályinka), vagy cserepcsik (Gömör), illetve gyújtóvessző (cinprut- Répáshuta). A hosszú, egyenes pózna egyik végét behasították, s ebbe fogatták a begyújtáshoz való szárított szilácsot, száraz füvet. A nagyobb méretű haraszthordó, haras ztoló kosár a mile falevéllel történő betakarásához kellett. Ez Mályinkán másfél méter hosszú, ellipszis alakú, amelyet juhszalagbóX vagy tölgyfahasítékból, szilácsbóX fonnak. A szén rakodásához szükséges 3-4 kisebb méretű szénhordó kosár (Gömör), Zemplénben a krumplis kosarat használták erre a célra. A nagyobb miiékhez helyben összeállított létrái (rebrik - Répáshuta, dravina - Óhuta), láptót (Mogyoróska, Regéc, Óhuta) támasztottak, hogy az építéskor, illetve döngöléskor feljuthassanak a tetejére. Ezt Gömörben gyakran egy megfelelően lecsonkolt ágasfa is helyettesíthette. Az erdőn keményfából faragott döngölőfái (éapak - Répáshuta) a szén tömörítésére használták. Speciális eszköz a szénvonó (ohreblo - Répáshuta), amelyhez trapéz vagy félkör alakú bükkfadeszka kellett (kb. 40 cm hosszú), s ehhez 2-3 méter hosszú nyél csatlakozik. A szénvonóval a boksa burkolatát, a földet és harasztot távolítják el a'kiégett szénről. Kétféle gereblyét használnak. A rövid fogazású, hagyományos formájú gereblyével (hrable - Répáshuta, Óhuta) a falevelet, harasztot gyűjtik össze az erdőn a mile fedéséhez. A másik, az ún. szénégető gereblye (Mályinka, Gömör), szénhúzó gereblye (uhlárske hrable - Répáshuta) fejének jellegzetes dőlésével és hosszú (20-25 cm-es) fogaival különbözik az átlagos gereblyétől. A fogakat somfából, bükkfából, a fejet kőrisfából készítik. Az átlagosan két méter hosszú nyél anyaga tölgyfa vagy juharfa. Sajátos szénégető szerszám a szénbontó horog, szénhúzó gajmó (Gömör), kampó (Felsőtárkány), szénvonó horog (Füzér), plészák (Mályinka, Tardona), plésza, plajsza (Gömör), splésak (Répáshuta). Hajlított vaskampó, másfél-két méteres nyéllel, amely a kiégett szénrakás megbontására, a széndarabok kihúzására szolgál. A kb. 25 cm hosszú vashorgot falusi kovácsok készítették, a nyelet maguk faragták. Készülhetett kizárólag ágas fából is, de az ilyet sűrűn kellett cserélni.

118 Ez a szerszám az egész Kárpát-medencében általános. A Bakonyban kampó, Erdélyben a Lápos vidékén szén116. Saját gyűjtés. L.: PETERCSÁK Tivadar 1989. 291. 117. BODGÁL Ferenc 1965. 537. 118. A szénégető szerszámokhoz L.: LAJOS Árpád 1956. 24-26., PETERCSÁK Tivadar 1981. 57-58., 1984a. 83., 1984b. 491., PALÁD1-KOVÁCS Attila 1988. 93-94. 521