Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon

fölötti derékrész beroggyanása - a hátak - jelzi legbiztosabban, hogy a boksa jól elszenesedett. Az eldobált abroncs helyét beföldelik, s estétől reggelig le is ér a tűz a földre, s magától kialszik. A boksa akkor égett ki, ha teljesen eláll a füstölés.

114 A boksa kibontása A kiégett és még mindig nagy hőt árasztó boksa kibontása a rákeményedett, ráégett föld lehúzásával kezdődött. Cikkekre beosztva, felülről lefelé haladva, szakaszosan történt a bontás. A feltört földet szén vonó val kaparják le, fagereblyével kipucolják a földet, megtisztítják a gaztól, haraszttól, rögektől, és a porhanyós szénport lapáttal visszahányják a miiére, így befedve hűtik a szenet. A betakart szén neve Mályinkán és Gömörben stukk. Legalább egy éjszakát, de inkább egy teljes napot maradt a szén a portakaró alatt. Ezalatt lehűlt, és a tűz csak a görcsös, reves fa végekben senyvedi. A hűtés után következhet a szén tényleges kibontása, ami több napig is eltart. Ehhez hordókban és kisebb edényekben vizet készítettek, de föld és hamu keverékéből összeállt port is tároltak a mile mellett, hogy kéznél legyen az esetleges oltáshoz. Falapáttal kibontják a mile alját, majd szakaszosan omlasztani kezdik. Aplészák (Mályinka), plésza, plajsza (Gömör), splésak (Répáshuta) nevezetű szénbontó horoggal fejszeütésszerű mozdulatokkal bontják a magasabb szénrétegeket. Amikor egy cikkel végeznek és eljutnak a mile közepéig, újabb cikkhez látnak. Közben a szénhúzó gereblye vei átforgatják a szenet, és a miiétől távolabb húzva, vastag széngyűrűt, karikát kapnak. Közben is figyelni kell, nem izzik-e még valahol, s ha igen, nem árt porral befedni még egy időre, vagy vízzel meglocsolni. A faszén még olyan forró bontás közben, hogy a munkát nem lehet egyszerre elvégezni. Mályinkán naponta kétszer-háromszor mennek körül a miién. Másnap megint nekilátnak, kitúrják a következő kört, s ezt addig csinálják, amíg a végére nem érnek. Legvégül a mile bélit (Gömör), vagy a gyújtósszenet (Mályinka) bontják szét, de nem keverik össze a karikaszénnel, hanem belül egy újabb kört képezve különválasztják a gyengébb minőségű szenet. Amikor körben kibontották az egész miiét, várnak még néhány napot, mert a görcsös, reves fában a tűz sokáig senyved, és félő, hogy szállítás közben kigyullad. A szénégetők és fuvarosok számtalan olyan esetre emlékeznek, amikor a faszén útközben vagy a raktárban lángra kapott. A gyakorlott szénégető már szagról is megérzi a veszélyes széndarabot és kidobja a többitől. Bontás közben a félig égett lavenkákaX is külön rakták, s ezzel főztek, tüzeltek a kunyhóban. A Mátrában úgy tartják, hogy a legjobb minőségű szén az, amelyik kagylós törésű és csengős hangú. A túlégett szén puha és laza törésű. A Zempléni-hegységben, Füzéren arra is emlékeznek, hogy az átvevők fehér kesztyűben fogták meg a faszenet, és ha nem lett kormos, többet fizettek érte. A rosszul égett, apró és gyenge minőségű szenet Mályinkán és a gömöri falvakban kvandelnek, kvandernek nevezték.

115 114. Az égetés folyamatához L.: LAJOS Árpád 1956. 28-29., NÉMETH Marietta 1980. 14-18., PETERCSÁK Tivadar 1981. 57-58., 1984a. 85-86., 1984b. 491., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 88-91. Hasonló módon történik a Kárpát-medencében. L. : TAGÁN Galimdzsán 1943., KOS Károly 1978., VAJKAI Aurél 1959., Vasil LATTÁ 1958. 591-627., Horehronie 1969. 341-345. 115. A mile bontásához L.: LAJOS Árpád 1956. 30., NÉMETH Marietta 1980. 18-19., É. KOVÁCS László 1976. 152-153., PETERCSÁK Tivadar 1981. 58., 1984a. 86., 1984b. 491-492., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 91-93. Vö.: Vasil LATTÁ 1958. 614-616., Horehronie 1969. 343-344., Ladislav f AÈKY 1980. 301., KÓS Károly 1978. 69., TAGÁN Galimdzsán 1943. 48-50., VAJKAI Aurél 1959. 28-29. 517