Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon

bői, ugyanúgy dolgoztak, mint a férfiak. A legidősebb férfi, az apa volt a munka szervezője, s a dolog nehezebbjét mindig a férfiak végezték. Répáshután egy-egy családban hagyománnyá vált a szénégetés. Ilyenek pl. a Nóvák, Polgár, Flekács és Ofeltáler családok. Ofeltáler Jánosnak mind a három fia ért a szénégetéshez, s az 1980-as évek eleján tanult szakmájukat otthagyva, szénégetőként dolgoztak az erdészetnél. Manapság sokszor férj és feleség dolgozik együtt, így családon belül marad a kereset.

68 A munkaszervezet másik típusát a 2-4 tagból álló munka csapat, parti vagy brigád jelenti. Répáshután azt vallják, hogy a szénégetést egyetlen ember is el tudja végezni, de négynél többen soha nem dolgoztak együtt. Mályinkán sokszor a komák, szomszédok égetnek együtt, sőt a szomszéd falubeliekkel (Tardona, Ómassa) dolgoznak közösen. A Zempléni-hegységbeli Füzéren a háromtagú brigád tagja volt a vízhordó gyerek is, aki nem kapott fizetést, de a szénégetők évenként vettek neki egy öltöny ruhát.

69 Gömörben a mester irányította a munkát, mellette segéd és inas is dolgozott.

70 A szénégetés előkészítése, a szénfa beszerzése Szenet bármilyen fából lehet égetni, de a különböző fafajtából nem egyforma minőségű szenet kapnak. Legjobb szenet a bükkfából és gyertyánfából nyernek, ez szépen, egyenletesen ég. A tölgyből égetett szenet nem szerették a kovácsok, mert nagyon szikrázott. Ugyanezért vasalószénnek sem jó. A puhafa (fűzfa, hársfa, nyárfa) ritkábban került égetésre, mert kevesebb és gyengébb minőségű szenet ad. Csak egészséges élő fából lehet jó szenet égetni. A korhadt, reves fából inkább csak tűz lesz, sőt még a jó minőségű fa is elég tőle, ugyanakkor sokáig tartja magában a tüzet.

71 Az égetéshez szükséges fát az 1940-es évekig rendszerint a szénégetők termelték ki. Amikor összeállt a csapat, jelentkeztek az uradalmi erdészetnél, hogy hol lehet égetni. Ha nem tarvágás volt, akkor az erdész kacorral vagy festékkel megjelölte a kivágható fákat. Répáshután a csapat először kitermelt vagy 2-3 boksára való fát, leszállította a szénégetés helyére és berakta. Az égetés közben, ahogy a munka engedte, folytatták a favágást.

72 A mályinkai, gömörszőlősi és zempléni szénégetők szintén faritkítással, favágással jutottak szénfához.

73 A fadöntést a XIX. század közepéig jórészt fejszével (sekera - Répáshuta) végezték. Azóta nagy fürésszel (píla - Óhuta, Répáshuta) keresztfürésszel (Mályinka), krizná píla (Mátra), illetve napjainkban motorfürésszel vágják ki a fát. A baltával legallyazott fát méteres darabokra fűrészelték, a vastagabb rönköket bakózták, ékkel kettéhasították. Mályinkán a boksa közepéhez hosszabb, ún. 68. LAJOS Árpád 1956. 21., NÉMETH Marietta 1980. 4., PETERCSÁK Tivadar 1981. 56., 1984a. 82., 87., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 77. 69. PETERCSÁK Tivadar 1984a. 82., NÉMETH Marietta 1980. 4. Debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet Adattára 2181. Kerényi Gábor gyűjtése, É. KOVÁCS László 1976. 151. 70. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 79-80. Az Északi-Kárpátok vidékén általános volt а partiba szerveződött munkacsapat. Ezek létszáma a Felső-Garam vidékén 2-5 fő (Horehronie, 341.), Fekete-Balog környékén (Cierny Balog) nyolc fő (1 mester, 4 segéd, 2 tovaris, 1 inas Ladislav Ía2KY 1980. 299.) 71. Vö.: LAJOS Árpád 1956. 26., NÉMETH Marietta 1980. 6., PETERCSÁK Tivadar 1981. 56., 1984a. 83., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 81. 72. PETERCSÁK Tivadar. lV84a. 82. 73. NÉMETH Marietta 198Б. 6., É. KOVÁCS László 1976. 151., PETERCSÁK Tivadar 1981. 56. Viszont a bakonyi és erdélyi (Gereblye) szénégetőknek ilyen feladatuk nem volt. HEGYI Imre 1978. 102., KOS Károly 1978. 64-72. 505