Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon
nagymérvű termelése a bányák és a városok környékén történt, mert a faszenet az ércek kiolvasztásához és a kovácsműhelyekben használták nagy mennyiségben. Zsigmond király 1399-ben utasítást adott diósgyőri várnagyának, hogy a miskolci polgárokat régtől élvezett szénégetési szabadságukban ezentúl is tartsa meg. I4 Gömörben a szénégetés első konjunktúrája a XVII. század elején bontakozott ki, amely a lombos erdők közelében élő parasztok számára tetemes pénzjövedelmet és létbiztonságot nyújtott. 15 A vasipar XVIII. századi növekedésével megnőtt az igény a faszén iránt. Fazola Henrik a XVIII. század második felében Ómassán létesítette az első bükki vasolvasztót. 16 A nagymérvű fakitermelés szükségességétté az erdőgazdálkodás megszervezését és szabályozását. A diósgyőri koronauradalom erdőmesterének szóló 1818. évi utasítás különösen hangsúlyozta a faszéntermelés fontosságát. Az erdőmester határozta meg, hogy mennyi faszenet termeljenek, és arra kellett törekednie, hogy ez minél több legyen. Egyes erdőrészekről ugyanis az ölfa nagyon nehezen vagy egyáltalán nem szállítható ki - állapítja meg az utasítás -, de a kisebb súlyú faszén szállítása már nem okoz olyan nagy gondot. Az ún. szénfa-vágások kijelölése során az erdőmester abból a tapasztalati tényből indulhatott ki, hogy 5 láb (1,5 méter) hosszú szénfák felhasználása esetén egyszerre 10 „maas" szén állítható elő. Mivel a „maas" (faszénakó) térfogatsúlya vidékenként eltérő volt, az utasítás közölte, hogy egy „maas" alatt 2,5 pozsonyi mérőt, vagyis kb. 156 liter faszenet ért. 17 Gömör megyében a „német" és „tót" massák, hámorok, amelyekről a megye monográfusa a XIX. század elején megemlékezett, állandósították a szénégetés konjunktúráját. IK A kapitalizmus kori dinamikusan növekvő vastermelést a gömöri faszénégetők már nem tudták kielégíteni. Az 1850-1860-as években Borsod, Zólyom, Nógrád és Szepes közeli erdővidékeiről szállították a faszenet. iy A XIX. század második felében az ózdi és a borsodnádasdi vasgyár ellátására a Barkóság erdeiben is megszaporodtak a szénégetők. Névsoraikból kitűnik, hogy az 1870-80-as években Ózd vidékén főként Észak-Gömörből hozatott szlovákok foglalkoztak ezzel az iparral. 20 A diósgyőri vasgyár még 1873 utolsó negyedévében is 10 000 mérő faszenet rendelt az erdészettől. Úgy tűnik, hogy ekkor a kincstári erdőkben nem is égettek faszenet magánvásárlók számára, csupán a kohókhoz. A diósgyőri vasmű többször panaszolja az erdőhivatalnak, hogy gyenge minőségű, túlégetett, s olyan apró szemű szenet szállít, aminek mérőnkénti súlya alig üti meg a 100 bécsi fontot. Ezért az erdőhivatal 1874-ben megszigorította a szénégetők munkáját. 21 Az erdőhivatal állandó szénégetőket foglalkoztatott, 1871-ben csupán az alsóhámori erdőgondnokság területén 24 szénégető dolgozott. Nagyobb szénszükséglet idején „idegen szénégetők"-et is fogadtak. Ezek között a mályinkaiak mellett sok a szlovák nevezetű. 22 A diósgyőri vasgyár faszénfogyasztása még 1898-ban is igen tekintélyes volt, annak ellenére, hogy a XIX. század derekától a kőszéntermelés miatt veszített gazdasági jelentőségéből. A XX. század elején a diósgyőri, újhutai, parasznyai és mocsolyási erdőgazdaságok évente átlag 22-27 ezer q faszenet szállítottak a diósgyőri vas- és acélgyárnak. 23 14. TAGÁNYI Károly 18%. I. 24. 15. ILA Bálint 1976. I. 400., 402. 16. SZILAS Géza-KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975. 143-144. 17. Uo. 149. 18. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 72. 19. HUNFALVY János (Szerk.) 1867. 224., 284., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 73-74. 20. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982. 28. 21. VIGA Gyula 1985. 374. 22. Uo. 23. SZILAS Géza-KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975. 158-159. 500
