Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Bakó Ferenc: Andornak. Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez
Andornak jelenkori településszerkezete, lakosságának összetétele a XVIII-XIX. században alakul ki. A település formájáról, jellegzetességeiről a bevezetőben szóltam, s ehhez még csak annyit kell hozzátennem, ami a lakosság társadalmi szerkezetére utal. A Mária Terézia korában készült urbárium 10 jobbágy nevét közli, akik „szabad menetelűek", a 19 házas zsellér és a 4 hazátlan zsellér valószínűleg az uraság magánbirtokát művelte, a legutóbbiak bizonyára barlangokban laktak. 1854-re megváltozik a parasztság rétegződése, mert 10 jobbágy, de 56 házas zsellér él a faluban. A mezőgazdaság igen jelentős ágazata a szőlészet, borászat, mert a 605 hold szántó mellett 447,5 holdat tesz ki a szőlőskertek területe, s ennek nagyobb része (347 hold) a jobbágyok kezén van. A Mocsáry család a XVIII. század eleje óta jól működő földművelő és bortermelő majorságot tartott fenn. A lakosság vallási megoszlása némileg tükrözi a falu történelmi fejlődését. 1851-ben a 449 katolikus a többséget képviseli a 158 református és 3 zsidó mellett. Bár nincs rá adatunk, de feltehető, hogy a reformátusok a telkes jobbágyokból kerültek ki, akiket még a XVIII. század első felében az ugyancsak protestáns Mocsáry család telepített a faluba; a katolikusok pedig a környező tájról szivárogtak be. 81 Etnikai csoportok a tájon A középkori Vallis Agriensist a szakirodalomból úgy ismerjük, mint amit vallonok, azaz belgiumi franciák népesítettek be, de sem a magyarok, sem a németek megjelenéséről, itteni szerepéről mindeddig nem esett szó. Bizonyára azért, mert megtelepedésük tényéről, időpontjáról és körülményeiről forrásaink hallgatnak, de a névkutatók sem vizsgálták meg a rendelkezésre álló és erre utaló adatokat. Részben ennek tulajdoníthatóan a magyarság történelmének legújabb és a társadalom szélesebb rétegeit feltáró összefoglalása sem tesz említést róluk, sőt megfeledkezik az ugyanott megtelepedett vallonokról is, bár róluk a tekintélyes hazai és külföldi irodalom megbízható információkat ad. 82 A Kárpát-medence Nyugat-Európához való tartozását az őskor és az ókor óta számos nép megjelenése, átvándorlása bizonyítja, s ezt kívánta folytatni, megerősíteni a kereszténységet elfogadó magyarság is. Hazánk és a Nyugat dinasztikus, egyházi, művelődéstörténeti és gazdasági kapcsolatai a középkorban szinte határok nélkül létező Európát láttatnak velünk, amelynek egyes országai, tartományai között a jelenkorinál erősebb összefüggést, szorosabb viszonyt képzelhetünk el. Az ismeretek kölcsönös szerzését és terjesztését elősegítették a Kárpát-medencén keresztül vonuló és különböző nyugati népekből toborzott keresztesek, vice versa pedig az innen Itáliába, Franciaországba és a Rajna-vidékre járó zarándokok is. Többek között ezeken a csatornákon vált ismertté az az aránytalanság, amely a nyugati országok zsúfoltságában és a keleti régió gyér népsűrűségében mutatkozott meg. Ez indíthatta el a XI. század óta kisebb-nagyobb intenzitással zajló keletre vándorlást, amelyben elsősorban németek, vallonok és olaszok vettek részt. Az elvándorlás formája lehetett egyéni vagy csoportos, a néhány családtól a több ezerig terjedő tömegekig. Az elvándorlást és a betelepedést uralkodók, főurak vagy főpapok egyezsége indította el, de ennek lefolyásáról források hiányában igen keveset tudunk. 83 81. BmL. Acta Pol. XXII. I. 280.; Uo. Urb. tag. iratok, Feleletek 1770.; FÉNYES Elek 1851. 1.; SOÓS Imre 1975. 77. 82. Magyarország története1-2. 1092-1099. 83. FRANZ, Günther 1970. 111., 114.; LÜTGE Ferenc 1963. 111-112. 477