Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Sugár István: Az egri vár gazdálkodási rendszere (1548–1563)

A vár majorsági gazdálkodása Befejezésül úgy hiszem, hogy egy további érdemleges témát mutatok be az egri vár gazdálkodása keretében. A számadások azt tanúsítják, hogy a vár kezdetben csupán igen csekély, szerény szántó-vető gazdálkodást folytatott, de az 1550-es évekre már egyre kiterjedtebb mértéket öltött. Egy sor egri püspöki birtokon jobbágyi munka igénybevételével szántottak és vetettek. Zömében búzát termeltek, de a tavaszi sem hiányzott, mely az adatok szerint legtöbbször árpát jelentett. Gabonatermelésre találtam adatot a számadásokban a következő püspöki falvakban: Felnémet, Maklár, Nagytálya, (Füzes)Abony, Tiszanána, Sarud, Mezőhídvég, Sajóhídvég, (Sajó) Papi, (Sajó) Kürt, Harsány és Hejce. Volt esztendő, amikor 200 véka búzát is betakarítottak. A vár alatt a városban volt egy majorság és egy kert is. Az egri majorságban elsősorban juhászat folyt, de ott hizlalták és szaporították a sertéseket, és tartották a vágómarhákat. Volt néhány tehenük is, és azok szaporítása eredményeként borjak és növendékmarháik. A bedézsmált méhek gondja is a majorosházaspáré volt. A számadások rendszeresen adnak számot arról, hogy a bárányok, de a sertések között is pusztított a „ragadós", azaz fertőző betegség. Az egri majorság szolgáltatta a vár konyhájára a szárnyast (tyúkot, kacsát), a vajat, á mézet és a tojást -, bár az utóbbiból minden bizonnyal nagyobb volt a fogyasztás, mivel igen gyakran szerepel a főzés céljára vásárolt élelmiszerek sorában. * * * Úgy hiszem, hogy a fentiek alapján egyértelműen világossá vált, hogy Magyarországon az egri vár rendelkezett a legnagyobb kiterjedésű várbirtokkal, és valóban hazánkban a végvárak között a legnagyobb gazdálkodást Eger vára folytatta; s mindezek forrásbázisául a szerencsénkre nagyszámban megmaradt számadások szolgálnak. 440