Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Sugár István: Az egri vár gazdálkodási rendszere (1548–1563)

nebb, ugyanis a régi történetírók a vár gazdálkodásával nemigen foglalkoztak, a marxista történészek viszont ezt elbagatellizálták, mivel nem illett bele Habsburg-segítségellenes praeconceptionális szemléletükbe. (!) Éppen ezért tartom szükségesnek bemutatni, hogy a vár gazdálkodási rendszerében vizsgált korszakunkban minő bevételi jelentőséggel bírtak. A vár éveken át élvezte Heves, Borsod, Külső-Szolnok, Pest, Solt, Csongrád, Csanád, s néha Gömör, s úgy találtam egy esetben Zemplén és Szepes vármegye területéről behajtott állami adót, az úgynevezett dikát. Az ily úton-módon befolyt jövedelem összege meglehetősen változó volt, a török adóztatásnak, erőszakoskodásoknak kitett területeken ugyanis a lakosság adófizetési képessége csökkent. A hadiadó, a subsidium, melyet az országgyűlés szavazott meg, figyelemre méltó jövedelmet jelentett a vár számára. A számadások kutatása során úgy találtam, hogy ezt az adónemet Pest, Külső-Szolnok, Csongrád és Pest vármegyék fizették Egernek. Nem egy esetben a subsidium egy hányadát a vár csak éves késedelmeskedéssel kapta kézhez. Egészen speciális volt a kiváltságolt Jászságból, Nagy- és Kiskunságból az államkincstárt megillető adóknak Eger vára részére való rendelése. Ez a jövedelem nem csupán censusbóX állott, de gabona- és szőlőtermésük kilencedét az úgynevezett „ako"-t („akones") is kellett adniok Egernek, bár az utóbbit a legtöbb esetben egészében, vagy csak kisebb hányadában pénzzel váltották meg. A vár számadáskötetei vizsgált időszakunk során csak szórványosan tartalmazzák a „tegzespénz"

Л („pecunia pharetralis"), melyet a nemesektől befolytként regisztráltak. Ezt az alapjában összegszerűen nem számottevő adót tulajdonképpen a szék-, illetve a szálláskapitányok tartoztak fizetni. (Itt említem meg, hogy a Jászság, a Nagy- és a Kiskunság robotszolgáltatással is tartozott Eger várának, - melyet később, mint „census servilis"-t pénzben megváltottak.) Több esetről tudunk, amikor a vár Bécsből, vagy a Kamarától kapott pénzt, melyet a katonaság zsoldjának a fizetésére kellett fordítani. Gyakorta a fizetőmester maga személyesen érkezett Egerbe, és nemcsak a parancsnoki kar, de elsősorban és súlypontilag a lovasság fizetéséhez járult hozzá, zsoldosztás során személyenként szabva meg a kamarai zsoldkiegészítés összegét. Eger vára e rendkívüli kincstári eredetű pénzbevételeit eddigi kutatásaim alapján egy előzetes - talán még nem véglegesen pontos - összegekben, 1548-tól a várnak főkapitányi kézreadásáig, 1564-ig az alábbi táblázatban foglalom össze. De nem elhanyagolható hangsúllyal meg kell említenem, eddig úgy találtam, hogy 1560-tól 1563-ig Eger vára e több forrásból táplálkozó bevételre nem tett szert.(!) 1548. július-1549. február 1 138,60 forint 1549. február-december 5 449,08 forint 1549. december-1550. december 11 900,92 forint 1551. 8 800,00 forint 1552. január-1553. március 9 704,47 forint 1553. július-1554. július 11 024,85 forint 1554. július-december 17 949,24 forint 1555 10 720,69 forint 1556 7 068,28 forint 1557 9 189,25 forint 1558 14 064,05 forint 1559 4 494,18 forint Összesen: 111 503,61 forint 436