Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Sugár István: Az egri vár gazdálkodási rendszere (1548–1563)

a Jászság, a Nagy- és Kiskunság helységeiben a bíráknak kimérés útján való értékesítés volt. Későbbi levéltári adatok azt tanúsítják, hogy e távoli falvakra rákényszerítették a bornak kicsinybeni értékesítését, mely ellen ők tiltakoztak. Ennek kapcsán nem kis nyomatékkal meg kell említenem, hogy a várszámadás kötetei csak részben jegyzik meg, hogy nagy, vagy éppen kis egri köbölben szerepelnek az elkönyvelt tételek. Néhány esetben a végső összegezés után kimutatják „a mértékek különbözőségé"-X, azaz a bevétel több pintet tartalmazó egri nagy köblével szemben a kevesebb pintértékű kisebb egri köblét. Úgy hiszem, hogy ez a fontos ténykörülmény jelentékenyen bonyolíthatta a kamarai ellenőrzések során a számadások hitelesítését, és nem megvetendő visszaélésre adott lehetőséget. A katonák ugyanis zsoldjuk egy részét borban vették ki. Már az 1550-es évek során rájöttek, hogy a vár korcsmájában vásárolt bort felvizezték, s ezt el is panaszolták; úgyhogy a Kamara el is rendelte a bornak vízzel való megszaporítása mértékének megállapítását. Az eredményt nem ismerjük, de bizonyosak lehetünk afelől, hogy az nem volt megállapítható, ha egyáltalában foglalkozott is e kényes kérdéssel a várgazdálkodás. A méhdézsmát általában a báránydézsmával egy időben szedték be a püspöki, illetve a vár decimátorai. Kétségtelenül ez képezte a legkisebb értéket, de a méz a vár konyháján nélkülözhetetlen édesítőszer volt. Bár meg kell jegyeznem, hogy néha-néha cukrot is vásároltak - egy esetben a kassai patikában, máskor meg a török Pesten. Néhány példát említek meg a méhdézsma tiszta hasznáról. 1553-ban 45, - 1558-ban 90, - 1559-ben 37, - 1560-ban 50, s végül 1563-ban 43 kas. Igen gyakori volt a méhdézsma megváltása; - s amennyiben a redemptio értéke csupán néhány dénár, vagy 1-2 forint volt, azt a tizedszedő kapta meg. Igen csekély summát tett ki a dézsmálás során behajtottpecunia christiniatatis, azaz az úgynevezett keresztény pénz. így szólt a dézsmás részére kiadott utasítás: „Az kinek semmi vetése nem lészen, hanem seller, azoktúl keresztyén pénzt vegyen. " Ez tehát a föld és termény nélküli parasztok fej adója volt. Úgy találtam a számadáskötetekben, hogy általában a méhdézsma megváltásával egy összegben számolták el, illetve mutatták ki. Vizsgálat alá vett korszakunkban a census cathedraticus-шк a behajtásáról nincsen semminemű adat a számadásokban; - viszont az 1594-95. évi részletezően pontos kimutatások már számolnak mint a vár bevételével. A dézsmabevételek kapcsán ki kell emelnem, hogy rendkívüli jelentőséggel bírt a tizedek bérlete, illetve az ily módon befolyó jövedelem. Csak néhány példát mutatok be. 1550-ben 5627, 1558-ban 5330, továbbá 1560-ban 3848 forintot tudott ezen a címen a vár behajtani az árendátoroktól, akik zöme főúr, illetve igen tekintélyes földesúr volt, s a bérletnek csak részletét fizették be, s gyakorta éveken át tartozásban maradtak. A restanciák terén éppen a Kamara járt az élen, mint a legnagyobb egri püspökségi dézsmabérlő. Szinte elriasztó példa az alábbi. 1562 májusa és 1563 júliusa között a Kamara tizedbérletének összege 2658 forintra rúgott, de bizony abból csupán 963 forintot fizetett ki, s így 1695 forinttal további restanciában maradt. Teljesség kedvéért meg kell említenem Újvár és Helmec egészen speciális tizedbérletét, mely a messzi középkorból maradt fenn. Az előbbi dézsmáját 1, az utóbbiét pedig 2 ezüst márkával váltották meg a plébánosok. Egy-egy ezüst márkát 8 forint 40 dénárral számították. ///„ Rendkívüli jövedelmek Eddigi levéltári kutatásaim során azt figyeltem meg, hogy éppen Eger vára esetében ez a bevételi, azaz jövedelmi kategória részleteiben, összegszerűségében a legismeretle435