Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Kovács Béla: Magyarország középkori patrocíniumai
Már a táblázatok átnézése után is szembetűnőek azok a statisztikai jelenségek, amelyeknek részletesebb vizsgálata hozzásegíthet bennünket a probléma megoldásához. Az alapvető kérdés az, hogy mi lehetett az indítéka a patrocíniumok kiválasztásának? Az okok keresése során nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyetemes egyház gyakorlatát, gondolhatunk arra is, hogy esetleg „központi" (püspöki, főesperesi, földesúri) irányítás befolyásolta a választást, az egyházi év liturgikus rendjének hierarchiája is szerepet játszhatott ebben. Idő és tér is meghatározó lehetett: egy-egy korszak, más nép, más gazdasági és kulturális közösség egymástól eltérő módon választhat, sőt bizonyos „divatjelenségekkel" is számolhatunk. A választható patrocíniuimok száma eívileg igen nagy lehetne, hiszen a szentek száma is sok. Ha ebből az utolsó gondolatból indulunk ki, akkor azt látjuk, hogy a 2490 előfordulás során mindössze 96 féle patrocímumot választottak. Egyenletes eloszlást feltételezve, minden egyes védőszentet 26 alkalommal kellett volna választani, ezzel szemben ennek az értéknek több mint tizenegyszerese (Szűz Mária, 298 alkalom) is előfordul, de 34 védőszent csak egy-egy esetben szerepel. Már a II. számú táblázat megoszlási gyakoriságai is egyértelműen bizonyítják, hogy a patrocíniumokat leggyakrabban a szentek viszonylag szűk köréből választották ki. Ez a jelenség azt mutatja, hogy elméletben a szabad választás lehetősége fennállt ugyan, de valami miatt a gyakorlatban mégiscsak korlátozott volt. Az egyházi előírások nem tartalmaznak olyan szabályt vagy rendelkezést, amely kötelező érvényű lett volna. így tehát azt kell megvizsgálnunk, hogy a középkori magyar forrásokban található-e olyan előírás, amely befolyásolhatta a védőszentek kiválasztását. Az 1092-ben megtartott szabolcsi zsinat határozatait Szent László I. törvénykönyve foglalta össze. A 38. törvénycikk felsorolja azokat az ünnepeket, amelyeket - nyilvánvalóan az egyetemes egyházban kialakult gyakorlat alapján - Magyarországon is kötelező volt megülni. Ezek a következők: karácsony, Szent István vértanú, Szent János evangélista, Aprószentek, circumcisio, vízkereszt, Gyertyaszentelő Boldogasszony, húsvét, Szent György, Szent Fülöp és Jakab, Szent Kereszt feltalálása, áldozócsütörtök, pünkösd, Keresztelő Szent János, Szent Péter és Pál, Szent Jakab, Szent Lőrinc, Nagyboldogasszony, Szent István király, Szent Bertalan, Kisboldogasszony, Szent Kereszt felmagasztalása, Szent Máté, Szent Gellért, Szent Mihály, Szent Simon és Júdás Taddeus, mindenszentek, Szent Imre, Szent Márton, Szent András, Szent Miklós és Szent Tamás ünnepei. Ezeken k'vűl minden helységnek meg kellett ülnie saját patrocíniumának és temploma felszentelésének a napját. Könyves Kálmán I. törvénykönyvének 72. cikkelye ezeken kívül még előírta, hogy a Szentháromság ünnepét a pünkösd utáni 8. napon kell megünnepelni. A kötelezően előírt ünnepek sora jól elkülöníthető csoportokra osztható: Az egyházi év fő ünnepei: karácsony, vízkereszt, húsvét, pünkösd. Jézus ünnepei: circumcisio, áldozócsütörtök. Szűz Mária ünnepei: gyertyaszentelő, Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony. Az apostolok ünnepei: minden apostol névünnepe, kivéve az iskarioti Júdás helyett választott Mátyás apostol napját. Az egyetemes egyház szentjeinek ünnepei: Aprószentek, Szent György, Keresztelő Szent János, Szent Lőrinc, Szent Mihály, Szent Márton, Szent Miklós. A magyar szentek ünnepei: Szent István, Szent Imre, Szent Gellért. Egyéb ünnepek: Szentháromság, Szent Kereszt feltalálása és felmagasztalása. Az I. és II. számú táblázatban dőlt betűkkel jelöltük azokat a patrocíniumokat, amelyeknek megünneplése all. században kötelező volt: a 96 féle védőszentből 24 ilyet 413
