Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Kovács Béla: Magyarország középkori patrocíniumai

Kovács Béla MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI PATROCÍNIUMAI A magyar egyháztörténeti kutatások sokáig elhanyagolt területe volt a templomi védőszenteknek, a patrocíniumoknak vizsgálata.

1 Az elmúlt két évtizedben történtek ugyan kísérletek a kisebb-nagyobb területek védőszentjeinek összegyűjtésére, s néhányan az egyes szentek tiszteletének vallástörténeti, művelődéstörténeti összetevőit is vizsgálat alá vonták, de sem a fellelhető adatok teljes körű összegyűjtésére, sem a belőlük levonható következtetések elemzésére ez ideig senki sem vállalkozott. Ennek oka elsősorban az volt, hogy az adatoknak csak egy része vált ismertté a különféle forráskiadványokból, másik részét csak a kiadatlan oklevelekből lehetett volna összegyűjteni. Ezt a munkát azonban belátható időn belül egyedül senki sem volt képes elvégezni.

2 Györffy György nagyszabású vállalkozásának eddig megjelent kötetei és a különböző szerzők munkái lehetőséget adnak arra, hogy ha nem is a teljes anyag ismeretében, de az általam összegyűjtött adatmennyiséget reprezentatív mintának tekintve kíséreljem meg a vizsgálatot. Adatgyűjtésem időhatára általában a 14. század közepéig terjedt. A különböző források ennél későbbi adatait már nem vettem figyelembe. Nem gyűjtöttem össze a monostorok, kolostorok patrocíniumait még a korai időszakból sem, mert ezek kiválasztása az egyes szerzetesrendek sajátos gyakorlata alapján történt. Figyelembe vettem viszont azokat a helységneveket, amelyeket templomi védőszent után neveztek el.

3 Az ország területének csaknem háromnegyed részéről teljesnek mondható az anyaggyűjtés,

4 a fennmaradt negyedrész adatait elsősorban az 1332 és 1337 között készült pápai tizedjegyzékekből vettem.

5 Ezért, és amiatt, mert az ország egyes területeire 1. A magyar szakirodalomban a patrocínium kifejezést egyaránt használják a szerzők egy-egy templom védőszentjének, illetve titulusának jelölésére. Az egyházjog szerint azonban а patrocínium a patrónus ünnepe. A patrónus olyan szent, akit egy nép, egyházmegye, terület vagy jogi személy választ magának, és a választást az Apostoli Szentszék jóváhagyja. A titulus azonban ennél tágabb értelmű fogalom. Jelentheti azt az isteni személyt (Krisztus, Szentlélek vagy maga a Szentháromság), vagy azt a teremtett személyt (Szűz Mária, az angyalok, a szentek), vagy azt a misztériumot (feltámadás, mennybemenetel, szeplőtelen fogantatás), amelynek tiszteletére a templomot felszentelik. RADÓ Polycarpus 1961.

1. 473-5. 2. Vő. : BÁLINT Sándor 1938., 1977. ; GYÖRFFY György 1963., 1987. ; GUZSIK Tamás 1979. ; HUDÁK Ján 1984. ; KOPPÁNY Tibor 1967., 1972. ; ORTVAY Tivadar 1891-2. ; SZABÓ János Győző 1984.; VALTER Ilona 1985. 3. Egy korábbi munkámban - KOVÁCS Béla 1987. - az egri egyházmegye középkori titulusait vizsgáltam; ekkor 388 esetet elemezve jutottam el a titulusválasztást alapvetően meghatározó okokhoz. Mostani tanulmányom nagyobb adatmennyisége korábbi feltevésemet még szembetűnőbben bizonyítja. 4. GYÖRFFY György 1973., 1987. 5. ORTVAY Tivadar 1801-2. 407