Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Patay Pál: A hevesi harang és középkori harangok Heves megyében

Amint arra már Szabó János Győző is rámutatott, a feliratból kiolvasható, hogy a hevesi templom védőszentje a középkorban Szent Márton hitvalló volt. 8 Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a hevesi harangot földben lelték. Ezért foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, hogyan, miért és mikor kerülhetett oda? Ezt megállapítandó, mindenekelőtt is utalok arra, hogy a kérdést módomban volt már rész­letesen megtárgyalni, amikor is (beleértve a hevesit) 17 esetet soroltam fel, amelyekről hitelt érdemlő adatok igazolják, hogy földben rejtőzködő harangot ástak, vagy szántot­tak ki. 9 Ezekhez még további kettőről szereztünk újabban tudomást (3. kép): Székesfehérvár. 1790. január 15-én találták a „külső városban". Súlya 342font (192 kg), felirata AMBRVS SEBASTIANVS DE DALMÁD PRAECEPTOR ALBEN Ie80 volt. 10 A harang ma már nincs meg. Felsőegerszeg, Vörösakol- (másnéven Eger-) puszta. Középkori templom szenté­lyéből kialakított temetőkápolna közelében Korom Sándor traktorral szántotta ki né­hány évvel 1978 előtt. 11 A 19 harang közül 11 ma is megvan gyűjteményekben, illetve használatban temp­lomtornyokban. További 3 is bekerült a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, de annak raktárában 1945 januárjában, belövés okozta tűzben elpusztult. Évszámmal kö­zülük 6 van ellátva: 1465 és 1533 közöttiek. 12 A többiről feliratuk betűtípusából, vagy alakjukból, egyes részleteikből következtetve szintén megállapítható, hogy legkésőbb a XVI. század elején készültek. Ha a lelőhelyüket vizsgáljuk, úgy 17 arra a területre esik (Krassó, Torontál, Csong­rád, Heves, Nógrád, Fejér, Komárom, Somogy, Baranya megye, Budapest), amely hu­zamos időn át török uralom alatt állt, legfeljebb csak közben egy ideig szabadult fel az alól. De a két, nem török birtokolta területen előkerült harang (Nyíregyháza-Máté­szalka között, Rekenyeújfalu, Gömör m. - Rekefi, CS) is olyan vidéken látott napvilá­got, amit a törökök portyái nemegyszer meglátogattak. Ezek alapján szinte biztosra ve­hetjük, hogy mindezeket a harangokat a XVI. vagy XVII. század folyamán a törökök elől, török hadak közeledtének hírére rejtették el. 13 A hevesi harang esetében igen kézenfekvőnek látszik, hogy ez Eger 1552. évi ost­roma alkalmával következett be (vagy esetleg 1567-ben, amikor a hatvani bég a falut el­pusztította 14 ). Létezik azonban Heves megyében három olyan középkori harang, amelyet nem földben találtak, amely feltehetőleg folyamatos használat közepette vészelte át a török uralom idejét. Az egyik a balatoni r. k. templom melletti fa felépítményű harangtorony­8. Lásd az 1. jegyzetet. 9. PATAY P., Harangok . . .236-242. 10. NAGY I., Szobai régészkedés. Archeológiai Értesítő 8. (1874) 128. - Az évszám helyesen valószínűleg 1540 lehetett. Az e számjegy ugyanis 5-öt jelent. Dalmadi Sebestyén meg csak 1543-ig volt a székesfehérvári Johannita rendház praeceptora, amikor is a városnak a törökök által történt elfoglalásával a rendház megszűnt. Dalmadi tehát nem önthette a harangot 1580­ban. Valószínűleg a gótikus 4 számjegyet (alul nyitott 8-as) olvasták tévesen. 11. Janus Pannonius Múzeum, Pécs. Gyarapodási napló 1982/10. sz. - A harangot begyűjtő és a helyszínelést végző Lukácsy Gábor 1980. március 6-án kelt levélbeli közlése. 12. A taszári harang ismertetése során (PATAY P., Harangok . . . 237) 1536-ban öntöttnek em­lítettem. Az alig kibetűzhető feliratának újabb vizsgálata alapján azonban az évszám inkább 15Í6-nak látszik. 13. Az alább említendő szügyi harang földbe kerülésének idejét 1626-ra tehetjük, ugyanis ekkor pusztították el a törökök a községet. Lásd: PATAY P., Nógrád megye harangjai. Művészet­történeti Értesítő 1958. 160-161. 14. DERCSÉNYI D.-VOIT P., i. m. 284. 398

Next

/
Thumbnails
Contents