Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Kozák Károly: Az egri vár feltárása VII. (1957–1988)

Gabonásvermek (С) Az egri várban korábban és a lényegében még most is folyó kutatás során feltárt gabonásvermek feldolgozását Nováki Gyula végezte el. (Azóta még egy gabonásverem került elő a várudvaron végzett leletmentés idején [1985-86]. Ennek helyét jelöltük a most tárgyalt részleteket rögzítő összesítő térképen. Pontos helye - részben formája megtalálható a leletmentésről készített beszámoló 11. képén.)

55 A fenti feldolgozás azzal indul, hogy az egri vár gabonásvermeinek legkorábbi írásos emlékei összefüggnek a vár 1552. évi ostromával. Dobó István várkapitány nemcsak a vár falait erősítette meg, hanem a hosszú ostromra készülve fegyvert és élelmiszert, asztagokban gabonát halmozott fel. Ez utóbbi azonban tűzveszélyes volt és azoknak nagy részét a védők gyújtották fel. Az 1551. évi várleltár búzával telt vermeket is említ. Tinódi is említi krónikájában e vermeket. Az ostromot követően a Kamara kiküldöttei 600 köböl gabonát kerestek három veremben, amelyeket az ostrom idején létesített föld védőművekkel temettek be. Kettőt meg is találtak 1553-ban. A várfelülvizsgáló bizottság 1557-ben részletesebben is ír a vár piacán lévő gabonásvermekről. Azt írják, hogy ezekbe a vermekbe rakott gabona télen át nem tartható el. Ezért a számvevő becsületére bízták, hogy a kiosztás idején számadást vezessen, s így ellenőrizhető legyen az a mennyiség, amelyet az udvarbíró az egyes vermekben lenni állított. Azt is leírták, hogy a várban egyetlen magtár sincs, minden terményt vermekben, gödrökben tartanak.

56 40. kép. Az egri vár gabonásvermei (Nováki Gy. nyomán) 55. NOVÁKI Gy.: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a török kortól az újkorig Magyar Mezőgazdasági Múzeum Évkönyve (Budapest, 1988) 13-87. és 14-15. kép. 56. NOVÁKI Gy., i.m, (1988) 32. (ILLÉSHÁZY J., 1894. 217., 219. -PATAKI V: A vár. Történeti áttekintés. In: Heves 2. 59-75. -Tinódi S. 1984 Krónika (Sugár I. és Szakály F. jegyzeteivel) Bp. 250. 367