Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Kozák Károly: Az egri vár feltárása VII. (1957–1988)
A győri kezdeti eredmények után azonban hamarosan továbbhajóztak a Dunán, s az esztergomi Várhegyen felépítették a Szent István első vértanú tiszteletére szentelt templomot, amely formailag és méret tekintetében hosszhajós, félköríves szentélyzáródású és kisméretű volt. Igazában ez lehetett a térítőpüspök központi keresztelőegyháza, ahonnan a további térítőmunka kiindult az ország távolabbi területei felé. E központi szerepre utal a korai érseki cím, amely a magyar egyház legfőbb egyházi méltóságát jelzi. 5 A térítés legkorábbi szakaszában indulhatott el - talán Esztergomból - a Tarna-völgye felé, északi irányba haladva egy kisebb térítőcsoport, amely a tarnaszentmáriai fejedelmi birtokközpont, udvarhely népét megkeresztelte és a dombon megépítette a kiemelkedő értékű, igen kisméretű, kőfaragványokkal gazdagon díszített templomot. Az elmúlt években befejeződött feltárási és helyreállítási munkák nyomán kibontakozott előttünk e régóta kutatott, szinte „rejtélyesnek" mondható templom története (3. kép). A kívülről hosszhajós, félköríves szentélyű templom nyugati homlokzata elé - itt volt eredetileg a kapuja - a múlt század utolsó negyedében egy tornyos, karzatos bővítményt építettek. A templom belső elrendezése elüt a külsőtől. Hajója eredetileg négyzetes alaprajzú volt (5x5 m-es), amelyet három oldalról indás-leveles díszítésű kőpadka fog közre. A kőpadkáról karcsú, gazdagon díszített lábazatú oszlopok futnak a magasba a sima kockafejezetekig. A hajó negyedik oldalánál, az emelt szentély diadalívének két oldala mellett az említett kőpadkáknál, egy lépcsővel magasabban egy-egy ülőfülke helyezkedik el a szögletekben. A díszített padkához viszonyított „kiemelt" magasság mellett a szentélyhez (oltárhoz) való közelség és a déli fülke mellett egy oroszlánnal díszített kőfaragvány jelzi e hely egykori „fejedelmi" rangját. E hely alatt vezet le az altemplomba a lépcső, amely a belülről háromkaréjos szentély alatt helyezkedik el (4. kép). 6 5. KOZÁK K.: Közép-Európa centrális templomai (IX-XI. század Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. 1984. (Veszprém, 1985.) 107-144.-Uő., Celldömölk (Kézirat) 1987. évi Építészeti Tanulmánypályázat 22. sz. díjazott pályaműve.) - GYŐRFFY Gy., (1977) 76. (Thietmar feljegyzéséből tudjuk, hogy Géza udvarában is működött egy püspök (antistes). István uralkodásának elején halt meg Domonkos, az első magyar érsek. Idekerülésének körülményei ismeretlenek. A legújabb kutatási eredmények nyomán feltételezik, hogy Domonkosban Brúnó passaui kíséretének egyik tagját vélhetjük felismerni.) - KISS L.: Földrajzi nevek etimológiai szótára (Budapest, 1983) 143. {Celldömölk . . . A Dömölk-Demünkhn. puszta szn.ből, mégpedig a lat. Dominicus „Domokos" becéző alakjából keletkezett; . . .) - Ezen adatok nyomán vetődött fel annak lehetősége, hogy a „dunai térítőcsoport" egyik tagja társaival a Marcalon hajózva ért el a Ság-hegyig, s a még jelentős mértékben álló római épületet templommá alakította. A meglévő épület méreteiből magyarázható meg talán az is, hogy az nagyobb a Káptalandombon feltárt, csak „ideiglenesnek" szánt „püspöki keresztelőegyháznál". 6. A tarnaszentmáriai templom építéstörténetének kutatása egyik legrégebben vizsgált, megoldatlan kérdéseink közé tartozik. HENSZLMANN Imre (1876), IPOLYI Arnold (1889), SZABÓ László (1913) és GEREVICH Tibor (1938) összefoglaló munkáikban kiemelkedő építészeti és művészeti emlékeink sorában említik e méreteit tekintve szerény megjelenésű templomot. A második világháború idején és az azt követő években CSEMEGI József foglalkozott két jelentős tanulmányban a templom vizsgálatával (1941 és 1949). Ezt követően Václáv MENCL közölt figyelemre méltó cikket a Művészettörténeti Értesítőben (1959) és kizárja annak lehetőségét, hogy a templom a cseh-morva építészet román kori körébe tartozhatott. Az építés idejére vonatkozólag e két kutató sem foglalt perdöntőén állást. DERCSÉNYI Dezső (1970) és GYÖRFFY György (1977) összefoglaló munkájukban az államszervezés korára, XI. század első felére teszik a templom építésének idejét. Dercsényi Dezső jó érzékkel közelített a megoldás felé: Az elrendezés éppen úgy, mint az oszlopok díszítése kelet felé mutat, ... az örmény és grúz területek felé, ... A fiatal magyar egyháznak támogatást kellett kapnia külföldről is, elsősorban azokról a helyekről, ahonnan a térítők jöttek, ahová a gazdasági és politikai kapcsolatok fűződtek.". Mindez azonban az általa jelzett lehetséges építési időtől korábbra, fokozottabban érvényes. 321
