Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Révész László: Honfoglalás kori veretes tarsolyok Karosról

A 61. sír kapcsán még négy kis veretről szót kell ejtenünk, mert felmerülhet a gyanú, hogy ezek is a tarsolyhoz kapcsolódhattak. Valamennyi másodlagos helyzetben a váz bal oldalán volt. Kettő a bal alkarcsont mellett feküdt (19. kép 40., 47/a., 21. kép 12.), szélességük 1,1 cm, magasságuk ugyanannyi, 2-2 szegecsük hossza 0,3 cm. Másik kettő a bal combnyakon találtatott, szélességük 1,2 cm, magasságuk 1,3 cm, szegecseik 0,3 cm hosszúak (19. kép 37., 39., 21. kép 3-4.). Úgy vélem, méretbeli eltérések miatt a tarsoly zárószíján nem lehettek. A függesztőszíjon való elhelyezésük szóba sem kerülhet, mert a sír azon része bolygatatlan, tehát a jelzett esetben mindenképpen eredeti helyükön kellett volna rájuk találnunk, valahol a 19. kép 28-31. számú veretek szomszédságában. Pontos másaikat megfigyelhettük a karosi II. temető 52. sírjában is. Az első kettő rokonai ott az öv kapcsolószíját,

44 a másik kettőé a szablya függesztőszíját ékesítették. A 19. kép 40., 47/a. itt is a kapcsolószíjon lehetett, a 19. kép 37., 39. pedig talán a tegez függesztőszíján helyezkedhetett el. 4. Karos-Eperjesszög I. temető 9. sírjának veretes tarsolya Hogy a tarsolydíszítés fent bemutatott módja, tehát amikor csak a zárószíjat díszítették veretek, nem volt ismeretlen honfoglalóink körében, arra szolgáljon bizonyságul a Karos-Eperjesszög I. temető Horváth Tibor által 1936(!)-ban feltárt 9. sírja. Sajnos a Horváth T. ásatásából származó leletanyag - az 1. sír kivételével

45 - nyom nélkül elveszett, rendelkezésünkre áll viszont az ásatási napló, s a tarsolyról készített hevenyészett vázlat. Az alábbiakban a napló vonatkozó részét szó szerint közöljük: „9. sír. Mélység: 1,20 m. A bal láb végében alapján állva lókoponya és a mellső lábak, kissé balra két kengyel, fülekkel ellentett irányban. Jó fenntartásúak. A ló szájában zabla, töredékes. Egyéb leletek a jobb mellkason, a medencecsont felől kerültek elő: ezüstcsat, nagy ezüst veretek, [a tarsoly tűzkővel és csiholóval, valamint a lezáró keskeny szalag veretei.]"

46 A leírás, valamint a leletegyüttesről készített, azt tarsolyként értelmező vázlat (22. kép) alapján megállapíthatjuk: itt egy olyan tarsolyról van szó, melynek csak zárószíját ékesítette egy - öt tagból álló? - veretsor, melyhez talán egy egyszerű bújtató is tartozott, de bújtatóvédő veret nélkül. A zárószíjon lévő veretek talán a bodrogszerdahelyiekre emlékeztetnek. Úgy vélem, a fent bemutatott lelet tudománytörténeti jelentőségű. A bodrogszerdahelyit is megelőzve, annak ismerete nélkül itt utalt először magyar kutató veretes tarsoly meglétére a honfoglalás kori emlékanyagban. Horváth Tibor megfigyelése azonban - mivel a leletek közzétételét nem végezte el - nem került be szakmai köztudatunkba. Már az eddigiekből is kiderült: veretes tarsolyaink jóval nagyobb formagazdagságot mutatnak, mint azt az eddigi leletek alapján vélhettük volna. Bizonyos jelek arra utalnak - s itt elsősorban a naszvadi 2. sírban a jobb kézcsontok mellett talált mandula alakú ezüstlemezkékre gondolhatunk, melyek csiholóacél és kovakő társaságában kerültek elő -, hogy lehettek egyszerű ezüstlemezkékkel díszített tarsolyaink is.

47 E kérdés eldöntéséhez azonban újabb szerencsés leletekre van szükség. Külön dolgozatban szeretnénk majd foglalkozni az ún. „tarsolyfüggesztő véretekkel", melyekhez újabban 44. L. 37. j; RÉVÉSZ L., Arch. Ért. 116-117. 1989-90. 45. FETTICHN., AH21. 1937. 134-136. 46. HORVÁTH TIBOR ásatási jelentése: MNM TM Adattár 5. K. I. A szögletes zárójellel közrefogott szakasz a kézírásos feljegyzésben nem szerepel, csak a napló gépelt változatában. 47. SZŐKE В., FA 3^1. 1941. 214-222. 284