Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Révész László: Honfoglalás kori veretes tarsolyok Karosról

távolodott el jelentős mértékben. Feljebb mindenesetre nemigen lehetett, mert az már bolygatatlan rész. Fogósabb kérdés, hogy mi lehetett egykori szerepe. Fekvése alapján magam mindenképpen a tarsoly részének gondolom. Szinte bizonyos azonban, hogy nem lehetett annak zárószíján, még szíj vég szerepében sem. Átmérője ugyanis 1,55 cm, közel kétszerese a kis háromszög alakú veretek szélességének. Ennél súlyosabb érv azonban, hogy szegecseinek hossza is duplája amazokénak: 0,6 cm. Vagyis kétszer olyan vastag bőrrel volt felszerelve! Hasonló díszítményt veretes tarsolyainkon mindeddig még nem figyeltek meg. Megvannak viszont párjai - a tarsolylemezeken! Ilyeneket láthatunk a bodrogvécsi

38 és az eperjeskei 3. sír

39 tarsolylemezének tengelyében, utóbbin épp a zárószíjat imitáló sáv két végén, de a kenézlői 14. és 28. sírból való tarsolylemezek

40 esetében is. Ez utóbbiak mintája még közeli rokona is a tárgyalt karosi veretnek. Már korábban Dienes István felhívta a figyelmet arra, hogy „. . .a több tarsolylemezen látható, a palmettás veretek helyén szereplő rozetták . . . eredetileg a tarsolyok zárószíjának ékítményei voltak, és úgy kerültek át a tarsolylemezekre."

41 Hogy más esetekben valóban szerepelhettek a tarsoly zárószíján is, nagyon valószínű, bár hiteles leletek híján ma még nem dönthető el. De hogy részei voltak a tarsolyok díszítőelemeinek, arra véleményem szerint éppen a tárgyalt karosi sír szolgáltat bizonyosságot. A tarsolylemezeken látható analógiák, a veret sírbeli helye, méretei alapján úgy vélem: eredetileg a tarsoly tengelyének alsó végénél, szegélyénél helyezkedhetett el. Hosszú, 0,6 cm-es szegecsei vastag, merev tarsolyfedélre engednek következtetni, mely bizonyára poncolt is lehetett. A 41. sír tarsolyának zárószíja kapcsán már utaltunk arra, hogy az nem érte el az alsó szegélyt. Hasonló lehetett a helyzet itt is, így a zárószíj nem takarta el e díszítményt, látható maradt. A Karos-Eperjesszög II. temető 61. sírjának veretes tarsolyát tehát a következőképpen rekonstruálhatjuk (20. kép). Merev bőrfedelét az alsó szegélynél középen egy kerek rozetta ékesítette. Bújtatóverete nem volt, kapcsolását bőrbújtatóval oldották meg. Ezen vezették át a zárószíjat, melyen egymást szorosan követve hét kis háromszög alakú veret sorakozott. Hogy ilyen jellegű tarsolyok kerültek-e elő a régebbi, hiányosan dokumentált ásatásoknál, ma már igen nehéz megítélni. A rozettadíszes tarsolylemezek (Bodrogvécs, Eperjeske 3. sír, Kenézlő 14., 28. sír) halványan mintha arra utalnának, hogy ez a díszítési mód e szűkebb északkeleti terület sajátossága lett volna. A korábbi, összefüggéseiben meg nem figyelt anyag értékelése már csak azért is nehéz, mert a fent bemutatott véreteket igen sokféle funkcióban használhatták. Maguk a zárószíj kis háromszög alakú veretei például előfordulnak lábbelidíszként is,

42 hajszálpontos hasonmásuk mindjárt Karoson, a II. temető 56. sírjában! Éppen ezért rejt sok buktatót azon leletegyüttesek értékelése, ahol híján vagyunk a leletkörülmények pontos ismeretének. Erre legjobb példa pont a most tárgyalt karosi 61. sír. Ha ennek leletei valami véletlen folytán szórványként kerülnek a múzeumba, korábban rögzült ismereteink nyomán szinte bizonyosan egy férfi (övveretek, íjcsontok, nyílcsúcsok, csiholó, kova, vaskés, övgarnitúra, lószerszám) és egy nő (gyöngy, karperec, csizmaveretek) hagyatékára bontjuk az együttest. Meggyőződésem, hogy szakirodalmunk korábbi „páros sírjai"-nak nagy része is így keletkezett.

43 38. FETTICHN., AH 21. 1937. LVI. t. 39. Uo. LIX. t. 2. 40. Uo. LXV. 1.1; DIENES I., FA 16. 1964. 83-92., 24-25. ábra. 41. DIENES I., FA 16. 1964. 90. 42. CSALLÁNY D., Acta Arch. Hung. 22. 1970. 296., Abb. 27-29., Taf. XLIII. 43. RÉVÉSZ

L., HOME25-26. 1988.142., 6. j. 283