Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Révész László: Honfoglalás kori veretes tarsolyok Karosról

Ugyanitt került elő egy kis félgömb alakú, középen átfúrt csonttárgy. Végezetül a koponya felszedése után leltünk még két nyitott ezüst haj karikát. A jobb medencelapát mellett feküdt a tarsoly bőrmaradványokba ágyazott veretsora, melyet részben fedett egy vaskés és a szablya markolata (5. kép). A tarsolyt a temetés során élére állítva helyezték az elhunyt mellé, s később a föld súlya alatt jobb oldala begyűrődött, veretei elmozdultak eredeti helyükről (6. kép). Sikerült viszont megfigyelnünk felső, egyenes végét és bal oldalát (7. kép). Ennek köszönhetően teljesen egyértelmű képet nyerhettünk hajdani formájáról (8-9. kép). A tarsoly szegélyét összesen 25 db szorosan egymás mellé illesztett, áttört veret díszítette, közülük hatot annak felső, egyenes oldalára szegecseltek. Valamennyit bronzból öntötték, de a hajdani mesternek nem sikerült egyenletesen jó minőségű munkát végeznie. Jó néhány öntvény buborékosra sikeredett, ami lukacsos, egyenetlen felületű tárgyat eredményezett. A szegély veretek magassága 1,5 cm, szélessége 1,35 cm. Valamennyit 3-3 szegeccsel erősítették fel, melyek hossza 0,3 cm. A tarsoly előlapjának jobb és bal oldalát három-három rozetta ékesítette, előbbiek közül az egyik hiányzik. A rozetták közepe és csepp alakú szirmai áttörtek, a szirmok közti részt legyező alakban levélminta tölti ki. A veretek átmérője 2,1 cm, s 4-4 darab, 0,3-0,4 cm-es szegeccsel kapcsolódtak a tarsolyhoz. A téglalap alakú bújtatós veret oldalaira egy-egy áttört háromszög támaszkodik, mégpedig a hosszanti oldalakon magasabb, a rövidebbeken alacsonyabb, s ezzel alkotója a többi tarsolyhoz hasonlóan csúcsára fordított (vagy inkább ilyen hatást keltő) középveretet kapott. A háromszögek közötti teret a téglalap sarkaiból kiinduló hármas levélcsokrok díszítik. A középveret téglalap alakú nyílásán vezették át a bronzlemezre forrasztott bújtatót. Ez utóbbit 4, a középveretet 6 db, 0,3 cm-es szegecs rögzítette. A bújtatón 1,2 cm széles szíjat lehetett átvezetni. E zárószíjat hat szív alakú veret ékesítette, melyeken két levél közt megbúvó bimbókat láthatunk. Hosszuk : 1,4 cm, szélességük: 1,1 cm. Valamennyit 2-2 db,-0,3 cm-es szegeccsel erősítették fel. Noha a feltárás közben mérhető volt a tarsoly magassága (10,5 cm) és felső, egyenes oldalának szélessége (9,5 cm), a bőr összezsugorodása, bizonyos mértékű deformálódása miatt annak méretei eredetileg valamivel nagyobbak lehettek. Restaurálás után a véreteket egymás mellé illesztve egy 13,5 cm magas, 10,0 cm széles tarsolyt kaptunk. Az in situ kiemelt együttes restaurálása során csiholóacélt nem találtunk annak belsejében, csak egy kovakövet. A veretek kopottsága hosszú használatra utal, némelyiken már a minta is szinte teljesen eltűnt. E bronz ékítmények egy egyszerű barna bőrlapon nem igazán érvényesülhettek. Áttört voltuk is azt sugallja: hajdan vagy festették a bőrtarsoly fedelét, vagy még inkább színes szövettel húzhatták be, ami igazán megfelelhetett pompakedvelő eleink ízlésvilágának.

17 Talán e két stílus, díszítési mód meglétét tükrözi a szolyvai tarsolylemez, melynek selyemszövetre utaló motívumait a felső szegélyen - s kisebb számban oldalt is - a tarsoly véretekre emlékeztető minta koronázza meg.

,8 A zárószíj szív alakú veretei az eperjeskei 3. sírból előkerült tarsolylemez tengelyében futó, valószínűleg szintén zárószíjat imitáló motívumokat idézik.

19 Bontás közben jól megfigyelhettük, hogy ezek az 1,4 cm hosszú, egymást szorosan követő veretek csak a zárószíjat díszítették, melynek végét ezúttal nem zárta le kisszíjvég. Elképzelhetőnek tartom, hogy a zárószíj a veretek által megadott ponton, a bújtató alatt néhány centiméterrel véget ért, s nem 17. LÁSZLÓ Gy., HMNÉ 1944. 361. 18. DIENESL, A honfoglaló magyarok. Bp. 1972. 60. 19. DIENES

I., FA 16. 1964. 109-110., további szakirodalommal. 278