Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Mesterházy Károly: A Felső-Tisza-vidéki ötvösműhely és a honfoglalás kori emlékek időrendje

21. Végül semmihez sem kapcsolódóan a Szolnok-strázsahalmi lelet egyik szíjdísze (4. kép 9) Nagykörűn bukkan fel (4. kép 14,16) fel, már egyszerűbb anyagban.

79 Érdekes módon, hozzá teljesen hasonló párhuzamát a bulgáriai Jakimovóban találták meg.

80 A keleti párhuzamokkal rendelkező lelőhelyek számát a velük való kapcsolat alapján további 20-szal egészíthetjük ki, s velük máris 54-re emelkedett az első nemzedék szállásainak száma. E 54 lelőhelyből, ill. sírból 4 darab dirhemekkel van keltezve. Bodrogvécsen Ahmed ibn Ismail 911/12-es átlyukasztott, Karoson a II. temető 7. sírjában II. Nasr ibn Ahmed 917/18-as, az 51. sírban Ahmed ibn Ismail 910/1 l-es, és az 52-es sírban Ismail ibn Ahmed 904/905-ös dirheme 12 Sachsenpfenniggel együtt, Kenézlőn a 14. sírban II. Nasr ibn Ahmed 916/17-ben vert és a 45. sírban Ahmed ibn Ismail 907/908911/912 között vert dirheme, végül Szolnok-Strázsahalom II. Nasr ibn Ahmed 920/21-es pénze volt.

81 Ugyanezen 54 sír, ill. lelőhely közül a következőkben volt nyugati dénár: Nagykőrösön az 1. sírban, Kecelen a 2. sírban (1912-es lelet), Benepusztán, Vereben és a már említett Balatonszemesen Berengár imperátor pénzei zárják a sorozatokat. A pilin-leshegyi 1. sírban ugyan nem volt pénz, de a 3. sírban Berengár érmei voltak.

82 A sírokban talált pénzek 1-2 kivételtől eltekintve (Karos II. 52.) átlyukasztva, ruha vagy lószerszám díszeként szolgáltak. Ezért keltező értéküket éppen a legújabb időben megkérdőjelezték.

83 Az előbbi szempontok alapján mégis arra gyanakodhatunk, hogy a pénzeket viszonylag hamar sírba tehették, legkésőbb a kibocsátójuk halála utáni évtizedben, így mind a szamanida dirhemek verési ideje, mind a nyugati pénzek kibocsátójának halála utáni időpont jelzi a temetés időpontját. Ha ehhez még az elhunytak életkorát is ismernénk, viszonylag könnyen összeállíthatnánk a honfoglaló magyarok első (beköltöző) generációjának temetkezéseit, és tovább finomíthatnánk megfigyeléseinket. Felmerült ugyanis az a kérdés, hogy nem költözött-e be a honfoglalás 895-ös éve előtt már egy kisebb magyar-kabar csoport, éppen a Felső-Tisza-vidékére. A Felső-Tisza-vidék 10. századi régészete a korszak egyik rejtélye. Az itt előkerült kb. 140 10-11. századi lelőhelyből több mint 100 a 10. század első felére keltezhető a jelenlegi időrend alapján, és a vezető és középréteg emlékeit tartalmazza. Györffy György 1958/59-ben ezt a régészeti anyagot a történeti érvek alapján a kabarok hagyatékának határozta meg, majd e felismeréshez csatlakozott Dienes István is. Azóta Dienes megváltoztatta véleményét, másrészt a korábbi felfogás, melyhez magam is csatlakoztam, komoly kritikát kapott Fodor Istvántól, Dienes Istvántól, Szabó János Győzőtől, Kovács Lászlótól, mások pedig a Mátra vidékén is, egészen Nyitráig keresték a kabarok szállásterületeit {Bálint Csanád, Kristó Gyula, Göckenjan Hansgerd és mások).

84 A fő kérdés azonban megválaszolatlan maradt: ha nem a kabarok lakhelye a Felső-Tisza-vidéke, akkor kik laktak ott. Vagy a honfoglalók vezető rétege zömmel ugyanarra a pár ezer négyzetkilométerre települt? 79. FETTICH Nándor 1937. 64. tábla 3. ; HAMPEL József 1900. 622. 80. Istorija na Bulgarija I. 66. 4. 81. KOVÁCS László 1989. Bodrogvécs No. 50., Kenézlő 14. sír No. 144., Karos II. 7. sír No. 1058., 51. sír No. 1083,52. sír No. 1086., Kenézlő 45. sír No. 147., Szolnok-Strázsahalom No. 368. 82. KOVÁCS László 1989. Nagykőrös No. 231., Kecel No. 120., Benepuszta No. 202., Veréb No. 417. Balatonszemes közöletlen, Pilin No. 274. 83. KOVÁCS László 1985. 174-94.; KOVÁCS László 1988. 164.; KOVÁCS László 1989. 164168.; 117. 84. GYÖRFFY György 1958/59. 121-123. ; FODOR István 1986. 99-114. ; DIENES István 1978. 126.; 1986. 92-101.; SZABÓ János Győző 1983. 40.; KOVÁCS László 1988. 170.; BÁLINT Csanád 1980. 183.; KRISTÓ Gyula 1980. 454-57.; GÖCKENJAN, Hansgerd 1972. 242