Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Éry Kinga: Embertani vizsgálatok Heves megye Kr. e. VIII. századi népességén

A leletek embertani vizsgálata az alábbi módszereket követte. Az életkor meghatározás a gyermekek esetében Schour és Massler (1941), valamint Johnston (1962) szerint, a juvenisek esetében Johnston (1961) szerint, a felnőttek esetében Nemeskéri, Harsányi és Acsádi (I960) módszere szerint történt. A nem meghatározása a 15 évnél idősebbek esetében Ery, Kralovánszky és Nemeskéri (1963) módszerét követte. A csontok mérése Martin és Saller (1957) kézikönyve szerint, a testmagasság számítása Pearson (1899) módszere szerint történt, Rösing (1987) korrekcióját figyelembe véve. A Penrose-fé\e (1954) távolságszámítás csak a férfiakra terjedt ki és a koponya alábbi tíz méretére épült: Martin 1, 8, 9,17, 45, 51, 52, 54, 55, a méretek standardizálására Alekszejev-Debec (1964) átlag-szórásai szolgáltak. Kóros esetek feljegyzésére, anatómiai variációk rendszeres vizsgálatára a csontvázak hiányossága és töredékessége miatt nem volt lehetőség. Az embertani anyag zöme az egri Dobó István Vármúzeum gyűjteményébe került, a Dorfhánd-Hanyipuszta lelőhelyről származó csontvázak a Természettudományi Múzeum Embertani Tárában vannak. E munka során nyújtott segítségért és felvilágosításért ezúton mondok őszinte köszönetet mindenekelőtt néhai Szabó János Győzőnek, valamint Kemenczei Tibor, Patek Erzsébet és Zoffmann Zsuzsanna kollégáknak. 2. Eredmények A) A Heves megyei leletek egyéni nemi és életkori alapadatai az /. táblázaton láthatók, míg a népesség korcsoporti megoszlását a 2. táblázat szemlélteti, ahol a Heves megyei minta egyetlen nagyobb egysége, a füzesabonyi sorozat, külön is szerepel. A 3. táblázaton az össznépesség korcsoporti halálozási gyakorisága tanulmányozható, ez esetben is külön szerepeltetve a füzesabonyi mintát. Látható e táblázaton a mezőcsáti népesség is, valamint összehasonlításként egy halandósági modell korcsoporti gyakorisága. Tekintettel arra, hogy a Heves megyei mintát 10 lelőhelyről, véletlenszerűen előkerült csontvázleletek alkotják, továbbá, hogy az esetszám kicsiny, a demográfiai jellemzőket mindössze két szempontból volt indokolt vizsgálni: a felnőtteknek a három nagy korcsoporton (Aduitus, Maturus, Senilis) belüli eloszlása és a nemi arány tekintetében. a) Amint az a 3. táblázaton látható, az Aduitus korcsoportban a női halottak aránya a Heves megyei minta egészében közel annyi, mint ami elméletileg várható, a füzesabonyi mintában azonban aránytalanul magas, ugyanakkor az Aduitus korcsoportú férfiak száma kevesebb a várhatónál, nemcsak a Heves megyei leletanyagban, de Mezőcsáton is. Látszólag tehát ezekben a közösségekben kevesebb férfi halt meg fiatal korban, de az is lehetséges, hogy csak kevesebb került eltemetésre otthoni földben. A Maturus korcsoportúak esetében kirívónak mindössze a füzesabonyi női minta mutatkozik, itt ugyanis kevesebb a középkorú, mint a fiatalabb korú halott. Úgy tűnik tehát, hogy a füzesabonyi közösségben a szülőképes korú nők életreménye az átlagosnál kedvezőtlenebb volt, a minta kicsinysége azonban óvatosságra int egy ilyen következtetés megtételekor. A Senilis korcsoportú halottak száma a Heves megyei össznépességnél, de a füzesabonyi mintában külön is, jóval kevesebb a várhatónál, sőt jóval kevesebb a mezőcsáti sorozaténál is, mintha tehát a hevesi tájon kevesebb felnőtt érte volna meg az idős kort. Nem valószínű azonban, hogy a hevesi és mezőcsáti népesség között ilyen mértékű különbség létezett, hiszen mindkettő azonos földrajzi térségben, ugyanabban az időben élt, feltehetően azonos gazdasági feltételek között. A jelenség hátterében talán inkább 120