Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Szabó J. József: Mészégető kemence maradványai a mátrafüredi benevár mellett

mértékben, mint a jelenlegi felszín. Ezen a teknőszerűen lejtő sziklafelszínen vékony, hamüs, kormos csík húzódott. Mindaddig tanácstalanok voltunk az objektum rendeltetését illetően, míg a kutatóárok északkeleti részében meg nem találtuk az első mészkövet. A teknőszerű mélyedés közepe táján erőteljesen porózus állapotú meszet találtunk, tőle közvetlenül északkeletre, a mélyedés peremén pedig egymáson fekvő, nagyobb darab mészköveket. Meggyőződésünk, hogy ezek a kövek a mészégető kemencébe voltak boltozva, de azt egyelőre nem tudjuk megítélni, hogy eredeti helyükön maradtak-e. A délnyugati részen ilyen köveket nem találtunk, talán azért, mert esetleg itt lehetett a tüzelőnyílás (3. kép). Az uralkodó széljárás lelőhelyünkön északi, azt pedig néprajzi kutatásokból tudjuk, hogy ezt a nyílást általában szélvédett oldalra tették.

3 Jóllehet a kemence maradványaiba csak egy kutatóárkot mélyítettünk - a teljes feltárásra nem volt módunk -, nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy egy padkás típusú mészégető kemencével állunk szemben, amely a Müller Róbert által felállított felosztás szerint a 2b típusba sorolható.

4 A teknőszerű mélyedésnek a kutatóárokban mért átmérője 3,14 m, körülötte mintegy 50 cm-es padka fut körbe, így a kemence alapjának teljes átmérője 4,2 m. Az ilyen típusú kemencék használata széles körben elterjedt, bizonyítják ezt a régészeti feltárások

5 és a néprajzi megfigyelések, ez utóbbi téren különösen a szomszédos Bükk hegységben voltak igen alapos kutatások.

6 A Mátrából nincs tudomásunk népi mészégetésről, a magyarázat kézenfekvő, nincs mészégetésre alkalmas kőzet, az andezit erre nem felel meg. A benevári mészégető kemence is tipikusan azokhoz az esetekhez tartozik, amikor a korabeli útviszonyok és a szállítási technika miatt inkább a nyers mészkövet szállítják az építkezéshez, mint az égetett meszet.

7 Számunkra egyik fontos feladatnak tűnik annak kiderítése, honnan hozták a várbeli építkezésekhez a nyers mészkövet. A kérdés megválaszolása érdekében három minta makroszkopikus, vékonycsiszolati és derivatográf vizsgálatára került sor az Országos Érc- és Ásványbányák Kutató és Termelő Műveinek Központi Laboratóriumában Egerben. A vizsgálati jegyzőkönyvek tanúsága szerint a minták anyaga szarmata kori, partszegélyi vagy lagunáris, faunagazdag mészkő, mészégetésre igen alkalmasnak látszik, kalcittartalma 97, illetve közel 100. Ilyen típusú mészkő térben legközelebb Gyöngyöspatától északra a Danka- és Zám-patak környékén fordul elő,

8 azt azonban nem tudjuk, hogy bányásztak-e itt valaha mészégetéshez nyersanyagot. Számba jöhető terület még ilyen szempontból a Cserhát keleti része, pl. Mátraszőlős környéke.

9 A kérdés egyértelmű eldöntését geológus szakemberek további kutatásaitól várhatjuk. Nem egyszerű dolog a kemence használati idejének meghatározása sem. Sajnos, az alapkőzet, az andezit nem alkalmas archeomágneses kormeghatározásra. A várra vonatkozó történeti adatokat kérésünkre Draskóczy István összegezte, ő a vár építését 1275 utánra teszi - azt már korábban említettük, hogy 1301-ből már részletes leírásunk van a vár akkori állapotáról -, a pusztulása 1430 táján következhetett be, de 1497-ben már csak a romjai vannak meg.

10 Lényegében ezeket az időhatárokat adják a régészeti 3. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1987. 191. 4. MÜLLER Róbert 1981. 60. 5. MÜLLER Róbert 1981. 61. 6. BAKÓ Ferenc 1953. 7. MÜLLER Róbert 1981. 63. 8. A Mátra hegység ... 291. A vizsgálatok jegyzőkönyve az egri Dobó István Vármúzeum régészeti adattárában található a 448. sz. alatt. A természettudományos vizsgálatok elvégzéséért Csillag Jánosnak és Füköh Leventének tartozom köszönettel. 9. JUHASZ Árpád 1987. 97. 10. L. erre vonatkozóan DRASKÓCZY István tanulmányát ugyanebben a kötetben.