Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Szabó J. József: Mészégető kemence maradványai a mátrafüredi benevár mellett

Szabó J. József MÉSZÉGETŐ KEMENCE MARADVÁNYAI A MÁTRAFÜREDI BENEVÁR MELLETT Gyöngyös Város Tanácsának kezdeményezése nyomán 1982-ben kezdődött meg a városhoz tartozó üdülőhelytől, Mátrafüredtől északra levő, középkori eredetű várromok régészeti feltárása. A város célja az volt ezzel, hogy növelje közvetlen környékének idegenforgalmi vonzerejét. E törekvés mellett mind a mai napig maradéktalanul érvényesíthettük a régészeti kutatások és a műemlékvédelem szempontjait is. A múlt évig tartó ásatások során - bár a területnek csak egy kis részét tártuk fel - egyre inkább kirajzolódott egy sáncokkal, árkokkal, övezőfallal körülvett vár képe. Sikerült feltárni a palota falának maradványait, megtalálni a bejárati részt, egy ciszternát, s fontos részletmegfigyeléseket tehettünk a rétegviszonyokra vonatkozóan.

1 A vár első ismert és mindmáig legrészletesebb, okleveles leírása 1301-ből származik, amikor is a vár három birtokosa nemcsak a birtokot, de magát a várat is felosztja egymás között. Az osztályos egyezség kapcsán több fontos építészeti elemet is említenek, kutatásunk egyik tudományos célja az adatokban gazdag leírásnak a régészeti feltárás eredményeivel való összevetése. Szerepel a leírásban három olyan fatorony is, amelynek elhelyezkedésére vonatkozóan az oklevél nem ad biztosnak mondható felvilágosítást. Az oklevél nem zár ki egy olyan értelmezési lehetőséget sem, hogy ezt a három fatornyot a külső sáncárkon kívül keressük.

2 Külön ösztönzést adott ehhez az elképzelésünkhöz, hogy a sáncon kívül, de a vár közelében ugyancsak három, néhány méteres átmérőjű földgyürűt észleltünk, amelyekről első látásra is nyilvánvaló volt, hogy mesterséges eredetű képződmények (1. kép). Hogy sejtésünknek mennyi az alapja, ennek megállapítására 1984-ben megkezdtük a három közül az egyiknek, a délnyugati földgyűrűnek az átvágását egy ÉK-DNy-i irányú, 1 m széles kutatóárokkal, amelyet 1985-ben fejeztünk be. Az árok helyének kitűzésekor két dolgot kellett tekintetbe vennünk: egyrészt ki kellett kerülnünk a fákat, másrészt igyekeztünk az objektumot lehetőség szerint középen átvágni. A földből készült, gyűrűre emlékeztető objektum déli irányban lejtős hegyoldalon helyezkedik el, a vár külső sáncának koronájától mintegy 25 m-re délre. Átmérője mintegy 8 m volt, formája kissé eltér a szabályos kör formától (2. kép). A felszínen az átvágás megkezdése előtt nem találtunk semmilyen érdemleges régészeti leletet, később is csak igen gyér számban kerültek elő a kutatóárkunk délnyugati részének legfelső, humuszos rétegéből középkori cserepek, alatta vörös színű, helyenként egykori erőteljes hőhatás nyomát mutató sziklamálladék volt. A kutatóárok kiásását délnyugaton kezdtük, innen haladtunk északkeleti irányba. Azt tapasztaltuk, hogy az eredeti sziklafelszín lejt a gyűrű közepe felé, ha nem is olyan 1. SZABÓ J.József 1984. A mészégető kemencéről 1. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 39 (1986) 90., illetve SZABÓ J. József 1986. 34. Az ásatások lefolytatásához sokirányú segítséget kaptam Dala László erdőmérnöktől, melyért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. 2. АО. I. 1878. 4-5. 81