Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Draskóczy István: Bene vára és a település története a XIII–XV. században az írott források tükrében

István birtokaival, az erről szóló oklevélben Benét már nem említették. A település később sem tartozott a Bátori vagyonhoz. A Perényiek szilárdan a kezükben tartották, és a debrői uradalom része volt.

76 Bene másik fele a Rozgonyi ifjabb ágé volt. 1447-ben ugyanis az idősebb ágbeli Jánostól 4000 forintért zálogba vették Bene, Poroszló, Zsadány felét, Gyöngyös, Halász, Szászberek egynegyedét. Amikor ez az ág 1491-ben kihalt, zálogjog címén az ebből az ágból származó leányok férjei lettek a birtokosak itt. A budai káptalan 1493-ban eme rész felébe, tehát tulajdonképpen az egynegyedbe Egervári Lászlót és Csáki Benedeket, míg a másik egynegyedbe Pálóczi Imrét és Rozgonyi Oszvald leányát, Dorottyát iktatta be. Egervári László halála után özvegye, Klára még egyszer férjhez ment. Másodszor ahhoz a Kanizsai Györgyhöz ment nőül, aki előző felesége, Bánfi Erzsébet révén már egyébként is birtokos volt itt. 1518-ban még a Csákiak és Dorottya gyermeke, Gyulaffy Ferenc részbirtokosak a településen.

77 Sajnos nem tudjuk, hogy hogyan osztották meg a résztulajdonosok a falut. Mint mondtuk, 1526 után elnéptelenedett, csak a malmok működtek a folyócska felett. A XVIII. században még a templom romjai láthatók voltak, de azután azok is eltűntek. Amikor a pálosok ismét letelepedtek Veresmarton, a határokat feltüntető térképeken az egykori egyház romjait hiába keressük. Bél Mátyás a vár romjairól még megemlékezett. 1823-ban a Kallók-völgy felé vezető úton falmaradványok és egy kapu bélete volt látható. Egy négyszög alakú torony alapjai is kivehetők voltak.

78 IRODALOM BÁRCZY Géza 1941. Magyar szófejtő szótár. Budapest. 1951. Tihanyi alapítólevél Budapest. BENKÖ Loránd 1947. Víz- és helységnevek viszonyához. Magyar Nyelv. BERZEVICZY Edmund 1881. Berzeviczy Pohárnok István élete. In. : A Magyar Történelmi Társulat 1881. évi aug. 2223. iki vidéki kirándulása Sáros megyében s Eperjes és Bártfa városaiban. (Szerk.: Szilágyi Sándor). Budapest. BÉL Mátyás 1730-1735. Heves megye ismertetése. Ford. Soós Imre. Eger. 1963. BOLLA Ilona 1983. A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. Budapest. BÓNIS György 1971. A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest. CABELLO, JUAN Alberto 1987. A tari Szent Mihály templom építéstörténete. In.: Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. Budapest. CSÁNKI Dezső 1890-1913. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I—III., V. Budapest. DÉNES József 1985. Árpád-kori várak a Mátra déli oldalán. Agria XXI. 77-92. 76. Bártfai 1416. sz., DL. 60089., DRASKÓCZY István 1984. 123. 77. DL. 3022., DL. 14177., DL. 19988., DL. 22322., DL. 21876., DL. 7497., Bártfai 1030. sz., DRASKÓCZY István 1984. 122-123. Rozgonyiakra: Ifj. REISZIG Ede 1926.19. 78. KANDRAKabos-LESÓ József (szerk.) 1885-1907.

1. 203-204., Heves Megye Műemlékei III. k. 155-156., OL. Pálos térképek. S. 86. Nr. 61., 64., 68. sz.