Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Draskóczy István: Bene vára és a település története a XIII–XV. században az írott források tükrében

igazoltnak látta az anonymusi híradást.

13 Az államalapítás idején a birtoklási viszonyok átrendeződtek. Feltehetőleg a genus ekkori javainak egy részét elveszítette, és királyi, illetve egyházi jószágok ékelődtek a rokonság birtokai közé.

14 Ebben az időszakban a mi szempontunkból a folyóvölgynek már csak az a része alkotott egy települési egységet, egy „terra"-t, amely a nemzetség kezén volt, míg a többi az adott tulajdonosi keretek között, önálló fejlődés útjára lépett.

14/a Dokumentumaink sajnos csak a XIII. század végi, XIV. század eleji állapotot mutatják be a számunkra. A Bene (Sár) völgye Visontáig a genus Csobánka ágáé volt. Ebbe a tömbbe egyedül a nem teljesen idegen sári monostor ékelődött be (kegyurai alapítás jogán ennek az ágnak a tagjai voltak). Közeli rokonságban állt velük a szomszédos Ugra birtokosa (Ugrai-ág), amely így részesült a patronátus jogából.

15 Az írott források szerint a patak mellett nem akadt több olyan település, amelynek első ismert birtokosa Aba nembeli lett volna. Az Ugra és Visonta közé ékelődött Halmajról nevezte magát 1248 előtt az az András, akinek a leánya Vitális clericus felesége lett. 100 év múlva bizonyos Jakab birtokos itt. Délre Ludas a XIV. század elején köznemesi jószág, aztán a Kompoltiaké. Detk eredetileg a királyi birtoktest része volt. Fügédet Mysey-i Miklós fia Mihály ispán öröklött birtokának mondta. 1301-ben leányaira és vejeire hagyta a falut. A végrendeletet Aba nembeli Jakó fia János próbálta megtámadni. Arfa hivatkozott, hogy Mihály ispán eredetileg reá, mint legközelebbi rokonára hagyta a falut. Állítását nem tudta igazolni, ezért Tamás országbíró elutasította a kérését.

16 Távolabb, Erken 1264-ben Aba nembeli Koyl fia Péter a birtokos. A Torkolat tájékán fekvő Visznek, Zaránk, a Tárna melletti Vécsfölde nem Aba-birtok. Ugyancsak nem az a Sár mocsaras részére lokalizálható Tárcsa és a tőle nyugatra fekvő Cinár. Keletre azonban Nagyút és Zsadány a Csobánka-ágé volt, a tőle északra fekvő Vécset pedig Aba nembeli Bodun fia Demeter és Verpeléti Nagy Leustach jószágának mondták a XIV. század harmincas éveiben. Lent, a Sár, Tarnóca, Tárna találkozásánál fekvő Örs a királyé volt, ahogy fent a hegyek alján fekvő Domoszló is a XIII. században. Markaz egy XI. század végi keltezésű oklevélben a pécsváradi apátságé. Nem tudjuk, hogyan lettek birtokosok itt a Kompoltiak. Domoszlótól és Markaztól északra az Oroszlánhegy vidéke 1289-ben a Verpeléti-ágé volt. Nyugatra Sólymos a nemzetség Solymosi ágának a jószága volt, míg Karácsond, Adács, Gyanda és Árok a Csobánka-ág javai közé tartozott. A Fügéd, Ludas, Detk, Halmaj, Tárcsa falvakat magában foglaló völgyszakaszt tehát több oldalról Aba-birtokok vették körül.

17 Ugyanakkor azonban az is igaz, hogy Visonta és Bene közvetlen szomszédja Markaz volt, attól keletre pedig Domoszló. A XIII. és XIV. századi források alapján a Sár vidékén különböző típusú birtokokat találunk egymás mellett. Az Aba-jószágokon és a királyi javakon kívül kisnemesinek látszó vagyonok is feltűnnek, hogy a sári monostorról ne is beszéljünk. Ezek a tulajdonviszonyok szabták meg a településalakulás kereteit. A Sár vidékén a királyi és magánföldesúri birtokok mellett az egyháznak is volt földva13. SRH. I. 73., KARÁCSONYI János 1900-1901.

1. 19. 39. 14. SZABÓ J. Győző 1964. 25., GYÖRFFY György 1963. III. 44., 48. 14/a. BOLLA Ilona 1983. 98-101., mutat rá a „terra" jelentőségére 15. KARÁCSONYI János 1900-1901.

1. 52., 70., DRASKÓCZY István 1984. 119., DL. 38775., FEJÉR György 1829-1844. VIII/2. 538-543., VIII/4. 415^18., IX/1. 164-166., DL. 2013. Az Ugrai-ágnak egyébként az Ida völgyében is voltak javai. 16. WENZEL Gusztáv 1860-1874. X. 34., DL 46353., NAGY Imre-TASNÁDI NAGY Gyula (szerk.) 1878-1920. IV. 577., CSÁNKIDezső 1890-1913.

1. 57., GYÖRFFY György 1963. III. passim. 17. KARÁCSONYI János 1900-1901.

1. 97., DL. 25191., DL. 2650., WENCZEL Gusztáv 18601874. XII. 94-95., 629., H. O. VI. 112. I. 372., GYÖRFFY György 1963. III. 79., 91., 115., 143., 145., 146.