Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Sz. Kállay Ágota: Rézkori áldozati leletegyüttes Füzesabony határában

származó, csak részben összeállítható, töredékes edények sem szándékos összetörésre nem utalnak, sem arra, hogy szándékosan csak az edények felét helyezték volna a gödörbe.

78 Ugyanakkor nagyon is valószínű, hogy a kör (félkör) alaprajzú építményen belül valahol álltak kisebb, fazékszerű edények, tálak, sőt nagyméretű (gabona?)tároló edények is.

79 A földbe mélyedő áldozógödrök általában a chthonikus istenségek kultuszához,

8

" s ezáltal a termékenységkultuszhoz köthetők. Az áldozatbemutatás révén e gödrök kapcsolatot jelentenek a földi és alvilági istenekhez,

81 akik a gödörbe tett áldozatot különösen szívesen fogadják. Bizonyos esetekben maga a gödör a chthonikus oltár.

82 Az ókori görög mitológiában Démétér és leánya számára készítettek föld alatti szentélyt, „megarat"; ő a mezőgazdaság, a földművelés istennője, igen korai időtől fogva áldoznak neki sertést,

83 s leánya, Persephone az év egy részében, váltakozva, hol az alvilágban, hol az égben lakozik,

84 (mintegy a természet elhalását, megújulását idézve). A kultikus jellegűnek meghatározott gödrökből származó ember- és állatcsontok jelentős részét építési áldozatként értelmezik.

85 Más, ugyancsak számos esetben pedig a termékenységkultusszal hozzák kapcsolatba az áldozógödröket, illetve azok tartalmát.

86 A füzesabonyi objektum esetében nem építési áldozatról lehet szó,

87 sokkal valószínűbb, hogy a természet tavaszi újjászületéséhez, illetve a termékenységkultuszhoz kapcsolódó szertartás emléke ez a leletegyüttes, erre utal Vörös István vizsgálatának eredménye is, mely szerint az áldozati kecskét tavasszal ölhették le. Felvethető még az alapítási áldozat (Gründungsopfer) lehetősége is,

88 amely az egész építmény elkészültéhez kötődne. Az utóbbit támasztaná alá az a tény, hogy csak egyszeri szertartás maradványait találtuk meg. A füzesabonyi objektumnak még egy sajátosságát kell kiemelnünk: ritkán fordul elő ilyen nagy mélységű gödör. Most csak a füzesabonyihoz térben és időben közel eső objektumokat említjük: 1. A szlovákiai Csicseren (Ciőarovce) egy 2,2 m mély, csaknem függőleges falú, kultikus gödröt tártak fel, amelyben - négy különböző rétegben - ember- és állatcsontok feküdtek, cserepekkel, faszénmaradványokkal. Jaroslav Vizdal szerint a közösség különleges tagjait, a sámánokat temették ide, a totemisztikus törzsi állatot szimbolizáló maszkkal együtt, amelyből a szarvasagancsdarabok, bölényszarv maradt meg. A leletegyüttest Jaroslav Vizdal a tiszai kultúrához kapcsolta.

89 2. Berencsen (Brand) számos, a Brodzany-Nitra-, ill. a Ludanice-csoport időszakából származó gödröt tártak fel, ezek közül néhány áldozógödör mélysége meghaladta a 2 m-t; a 85. objektumban nagy marhakoponya volt a szarvakkal.

90 78. KALICZ-SCHREIBER, Rózsa 1981. 76-77., 83.; MAKKAY, János 1975. 163-164., 166. 79. A kerámialeleteken kívül említésre méltó még egy őrlőkő töredéke ; ennek kultikus hátteréről összefoglalóan: MAKKAY, János 1978a. 80. Továbbá a halottkultuszban van szerepük, 1. Odüsszeia XI. 24-50. 81. PIÉTA, Karol-MORAVCIK, Jozef 1980. 268., 276. 82. MAKKAY, János 1975. 168. 83. ECSEDY István 1973. 279-280.; MAKKAY, János 1975. 168-169., 30-31. jegyzet. 84. Mediterrán mítoszok . . . 1973. 91., 281. 85. VLADÁR, Jozef-LICHARDUS, Ján 1968. 318-320.; MAKKAY, János 1984.; BÁNFFY Eszter 1985. 190.; KALICZ, Nándor-RACZKY, Pál 1986. 126. 86. ECSEDY István 1973. 279.; MAKKAY, János 1975. 167-168. 87. Az eddigi megfigyelések szerint akkor ugyanis a fal-árkok egyikében vagy valamelyik cölöplyukban helyezték volna el az áldozatot. 88. MAKKAY, János 1986. 23. 89. VIZDAL, Jaroslav 1980. 137-144. 90. A 29., 72., 85. objektum: VLADÁR, Jozef-LICHARDUS, Ján 1968. 275., 281., 284., 318.