Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Sz. Kállay Ágota: Rézkori áldozati leletegyüttes Füzesabony határában

Tavasz kezdetén, március-áprilisban tartották Athénben a nagy Dionysiát. Az ókori görögök nagy vidámsággal ünnepelték a „feltámadó" természetet, a visszatérő termékenységistent. Ilyenkor kecskét áldoztak Dionysosnak; az Akropolistól délkeletre elterülő térségen mutatták be az áldozatot.

55 Gyakorta áldoztak kecskét Artemisnek is. A görög menyasszony kecskével válthatta meg magát a szűz Artemis haragjától;

56 engesztelő áldozatként egy szűz helyett, annak ruhájába rejtett kecskét mutattak be Artemis Munichia templomában.

57 Athénének évente csak egyszer áldoztak kecskét, ennek kivételével nem volt szabad felvinni kecskét az Akropolisba, mert az megsebezhetné a szent olajfát, s az terméketlenné válna. Ezen áldozat után azonban a kecske bőrét (az aigist) az olajfára akasztották.

58 Korinthosban a Hera Akraia templomban az előkelő ifjak és leányok templomi szolgálata, amely egy évig tartott, fekete kecske feláldozásával ért véget.

59 Az athéniek a marathoni győzelem után 500 kecskét áldoztak fel.

60 Az áldozati állatnak a legjobb tulajdonságokkal kellett rendelkeznie: sem beteg, sem hibás nem lehetett.

61 Fontos volt az állat neme és kora. Esküáldozathoz csak hím állatot mutathattak be, a halottaknak nőstény vagy kasztrált állatot, a chthonikus istenségnek elsősorban hím állatot áldoztak.^

2 Egy mykonosi áldozati szertartási rend szerint Dionysosnak, Zeus Chthoniosnak és Ge Chthoniának egyéves állatot áldoztak.

63 Az égi isteneket az áldozat során mintegy közös lakomára hívták, az áldozati állat bizonyos részeit (pl. a belsőségeket) nekik juttatva. Más volt a helyzet a chthonikus istenséggel; az alvilágiakat nem hívhatták közös lakomára, ezért nekik az egész állatot oda kellett adniuk. így az ilyen áldozat viszonylag ritka volt az ókori görögöknél.

64 Az ókori görög mitológiára vonatkozóan viszonylag bőséges írásos forrás áll rendelkezésünkre . Különböző mítoszokban - véleményünk szerint - megtalálható a füzesabonyi rézkori kecskeáldozati szertartás egy-egy elemének (egyéves, egész állat tavaszszal történő feláldozása) távoli párhuzama.

65 Az állattartó nomádoknál is megvolt a zsengeáldozat, amikor az istenségnek a nyáj „zsengéjét", elsőszülötteit feláldozták, általában meghatározott szertartások közepette.

66 Az ószövetség szerint a nép bűneiért engesztelésül két bakot választottak ki: az 55. FALUS Róbert 1976. 138-140. Az ünnepségsorozat utolsó három napján drámai előadásokat tartottak. Maga a tragédia (tragódia) szó „kecskedalt" jelent. Az ilyen értelmű összefüggések lehetőségére Bereznai Zsuzsa hívta fel figyelmemet, szívességét ezúton is köszönöm. 56. BURKERT, Walter-COLPE, Carsten 1972. 75. 57. KELLER, Otto 1963. 305. Az áldozat során az embert gyakran helyettesíti állat; itt most csak jelzésszerűen: pl. Iphigeneia helyébe Artemis szarvasünőt tesz, Ábrahám Izsák helyett végül is kost áldoz stb.: BURKERT, Walter-COLPE, Carsten 1972. 29., 34. jegyzet. 58. Az olajfát Athene ajándékozta az athénieknek: BURKERT, Walter-COLPE, Carsten 1972. 172. 59. BURKERT, Walter-COLPE, Carsten 1972. 172. 60. LEACH, Maria 1949. 456. 61. STENGEL, Paul-OEHMICHEN, Gustav 1890. 83.; Lexikon für . . . 1935. 728. 62. STENGEL, Paul 1910. 82., 136. 63. STENGEL, Paul-OEHMICHEN, Gustav 1890. 104. 64. STENGEL, Paul-OEHMICHEN, Gustav 1890. 85. 65. MAKKAY, János 1963. 5.; MAKKAY, János 1978b 169.; ECSEDY István 1973. 280. 66. Lexikon für . . . 1935. 726. 40