Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Szemán Magdolna: „Székesfejérvár juta pogánságra” (Erkölcsi példázat és história Wathay Ferenc költészetében.)

Olyan erővel él benne a tatárok 1593-as magyarországi pusztításának az emléke, hogy ez az élmény táplálja a zsidók szenvedéseit megörökítő strófák képi világát is. A király rettenetes bosszúra készül. Kiadja a parancsot, hogy a zsidókat elefántokkal és más vadakkal kell agyontiporni. A tapasztalt, papi rendből származó Eleazár javaslatára a zsidók másodszor is Istenhez fordulnak: Segélj, kérünk, ily nyomorult voltonkban, Ne hagyj elvesznünk ily igaz voltonkban. W. ÉK 86. A műben Ábrahám „igaz magvai"-nak, „Dávid árvái"-nak hangjában a magyarok fohászát halljuk, amellyel sorsuk megváltásáért könyörögnek. Ebben a fohászban a keresztény ember az Úrhoz, a „királyok királyához" fordul, akitől nemcsak a maga kiszabadulását, de a kereszténység megvédelmezését is óhajtaná. A 125. strófában teljesül a zsidók kérése. Isten nemcsak meghallgatja, de meg is segítette őket: Csak azonban láták, az ég megnyílék, Két angyal rettenetesen érkezek. Kik az zsidókat mindjárt környülvevék, Elefántok pogányra téréték. W. ÉK 87. A király, „Philopater", irgalmasságra tért, mert megijedt Isten nagy hatalmától. A 144. strófától kezdődően Wathay megadja a bibliai példázat magyarázatát: írását tükörnek szánta. . . . jer, tekéntsönk ezekben Mi körösztyének most, mint egy tükörben . . . W. ÉK 89. A példázatból az a végső gondolat bontakozik ki, hogy Isten, mint a zsidókat is, megsegíti a rászorulókat, mert gyönyörködik az alázatosokban. A zárókép sorait a magyarokhoz intézi: ... mi is most, szegény körösztyénök, Kik nyomorúságnak terhét viseljök, Az Istenért azt békével szenvedjök, És hogy jónkra van, bizonnyal elhiggyök. W. EK 90. Biztatás a szenvedések elviselésére, ösztönzés az erkölcsi javulásra, a bűnök megbánására, s a morálisan tisztult magyarság jobb jövendőjébe vetett hit erősítése: mindez benne rejlik a székesfehérvári katonaköltő epikájában, s mindez érdemessé teszi őt arra, hogy az utókor az eddiginél több figyelemmel forduljon költészetének értékei felé. 314