Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Pálosné Nagy Rózsa: Madárfogás lépvesszővel a gyöngyösi határban

299 1. kép. Fagyöngy, a lép alapanyaga késő ősszel érkezik és tavasszal távozik hazánkból, így csak télen fogható. A felsorolt madarak mindegyikéből van a konyhában a falra akasztott kalitkában. Mivel a stiglinc a leggyakoribb, ebből fogott legtöbbet. A madarász a madárfogáshoz saját maga házilag készíti el a lépet. A lép alapanyaga a tölgyfán élősködő „tölgykosár" (sárga fagyöngy - Loranthus europaeus Jack.), melyet az erdészek fa-kínnak neveznek. Ez tavasszal nő, késő őszre megsárgul, s még a fagyok előtt le kell szedni, ugyanis a megfagyott fagyöngy lapkészítésre nem alkalmas. Mivel magas fákon található, vagy fölmásznak érte és kézi fűrésszel lefűrészelik, esetleg letördelik, vagy a földön állva hosszú rúddal leverik és zsákokba szedik. Otthon lesomozzák (a bogyókat a szárától megtisztítják), és olyan lábasba teszik fel főzni, amit másra nem használnak. Kevés vízzel, állandó kevergetés mellett 2 és fél, 3 óráig főzik, egészen addig, amíg a víz el nem párolog. Akkor kész teljesen, ha a „fakanál után megy", vagyis jól nyúlik a massza. Ezután következik a hűtés, majd jó sok vízben a mosás, a salakjaitól való megtisztítás. Majd a kitisztított, kimagozott lépet újra meg kell mosni, s amikor már teljesen tiszta, egy üvegbe kell tenni, és annyi vízzel leönteni, hogy teljesen ellepje, azért, hogy a massza ki ne száradjon. Az így kifőzött lép két-három évig is elláll. Ám ügyelni kell arra, hogy a víz mindig tiszta legyen rajta, nehogy bebőrösödjön, mert akkor elromlik, megbüdösödik és használhatatlanná válik. Évente három-négy alkalommal kell rajta a vizet cserélni. A madarászás előtt a madarász a már előre elkészített és üvegben tartott masszából kivesz egy jókora tojásnyi darabot, kinyomkodja belőle a vizet, s egy olyan edényben, amelyet semmi másra nem használ, kevés hajolajjal-régen glicerinnel-felteszi „sülni", s közben állandóan kevergeti, nehogy leégjen. A lépkészítés fortélyához tartozik még az is, hogy ha melegebb az idő, akkor kevesebb olajjal kell a lépet főzni - hogy ne csurogjon le a vesszőről -, ha hidegebb van, akkor több olajat kell hozzáönteni, hogy kint a szabadban a lép ne dermedjen meg. A felhasználandó olaj mennyisége maximum egy kávéskanál. Az olajjal jól összekevert lépet - ha „kifújta" magából a vizet, vagyis a víz elpárolgott, a tűzről levéve bele kell önteni a léptáskába. A léptáska vastag bőrből, régi csizmaszárból készül, melyet táskaszerűen hajtottak össze úgy, hogy 6-7 cm széles, 20 cm hosszú tokot adjon. Ma már műanyagot, sőt hengeres bádogdobozt is alkalmaznak. Ebbe kerülnek a lépvesszők, melyeket használat előtt a lépben jól megforgatnak. A vesszőket rendszerint rekettye, vagy veresfűz sarjakból vágják ki, de pl. Debre-