Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Észak-Magyarország népi állattartásában

tett a kondásnak, aki egy napig maradt kint a nyájjal. Ilyenkor kosztot és pálinkát vittek a pásztornak. A makkoltatás szeptember végén, október elején kezdődött. A sertésnyáj karácsonyig, újévig, de ha bő termés volt és nem esett nagy hó, akkor tovább is kint maradt az erdőben. A sertések az éjszakát rudakból összeállított szögletes, vagy vesszőből, töviskes gallyakból készített kör alakú karámban, kosárban, disznó kosárban töltötték, vagy szabadvackon háltak. A karám mellett állott a kondás számára épített kunyhó vagy kalyiba. A három, esetleg négy hónapi makkoltatás során a 80-90 kg-os süldők másfél-két mázsa súlyúra is meghíztak. Az erdei hizlalás befejeztével a disznókat rendszerint azonnal levágták, bár néha megpróbálták darával vagy kukoricával tovább hizlalni. A makkon hizlalt sertés szalonnájáról azt tartják, hogy sokkal zsírosabb és jobb ízű, mint a kukoricán hízotté.

6

' A makkoltatással bizonyos migrációs jelenségek is együtt járnak a Zempléni-hegységben. Egyrészt a kistájon belül községek között, másrészt a szomszédos Hernád menti községekből hajtottak nyájakat a hegység belsejébe. Távolabbról, a Bodrogközből, a Rétközből és Szabolcs megyéből is hajtottak fel ősszel sertéseket a Zempléni-hegység makkosaiba.

62 A Cserehát vidékén is igen nagy gazdasági jelentősége volt a sertésmakkoltatásnak. A XIX. század első felében különösen Ragály és Szendrő makkos erdőit emlegetik.

63 Sajógalgócon, Ragályon és Trizsen a helybeliek makkoltatásá mellett a Hortobágy melléki Újtikosról és más területekről felhajtott sertésnyájakra is emlékeznek. A Bódvavölgyi Szalonnán Borsod megye déli sík területeiről fogadtak sertésekéi. Itt még 1953ban is makkoltattak. Martonyiban egy vagy két pásztor őrizte az állatokat, de éjszakára még két gazda is kiment a karámhoz. Rakacaszenden az 1930-as évekig jellemző volt a mangalica sertések makkoltatásá. Itt a nagyobb gazdák külön, a kisebb gazdák pedig közös nyájban makkoltattak.

64 A Bükk hegység vidékéről is vannak a sertésmakkoltatásra vonatkozó adatok. A kincstári erdőkben fontos mellékhasznot jelentett a makkon hizlalás. A diósgyőri uradalom az erdei legelők mellett rendszeresen bérbe adta makkos erdőit is. 1871. őszén pl. az alsóhámori erdőgondnokság területén 980 db sertést makkoltattak egyenként 2 ftért.

65 Diósgyőrben a múlt század végéig makkoltattak, Kisgyőrben viszont még az 1950es években is előfordult.

66 A bükki falvak sertésmakkoltatásra alkalmas saját makkos erdejét Fényes Elek is említi. Cserépfalu: „. . . az erdő . . . sok makkot terem ..." Kondó: „Az erdő sok makkot teremvén, a lakosok a sertéstartást szorgalmasan űzik, s sok sertést hizlalnak." Parasznya*„Bő makkján nagy számú sertést hizlalnak." Radistyán: „A tölgyes bikkes erdő sok makkot ad, sok sertéseket táplál." Tardona: „3226 ha erdő, melly igen jó karban van; s igen sok makkot terem."

67 A XX. század eleji Borsod vármegyei monográfia is hangsúlyozza, hogy „. . . kiterjedt erdőségei nagyban elősegítették a sertéstenyésztést, mely a legrégibb idő óta igen virágzó volt a Bükk rengetegeiben. A makkoltatásért tized jár a földesúrnak."

68 Viga Gyula kutatásai szerint több bükki faluban a XX. század közepéig volt szokás a makkoltatás, amelyhez a kistájon belüli és távolabbi migráció is társult. Már a XVIII. századi adatok is tanúsítják, hogy a makkos erdőkre más falvak határából is hajtottak 61. SZABADFALVI József 1968. 66-70. ; PETERCSÁK Tivadar 1977. 299-300. 62. SZABADFALVI József 1968. 70. 63. FÉNYES Elek III. 275. IV. 88. 64. SZABADFALVI József 1972. 310. 65. VIGA Gyula 1985. 354. 66. MÁD AI Gyula 1965a. 130. 67. Közli VIGA Gyula 1986. 42. 68. BOROVSZKY Samu 1909.151. 286