Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Dankó Imre: A vízgazdálkodás és a népi építkezés összefüggései

ereszcsatornákból lefolyó víz felfogására és továbbítására köves vidékeken köpús kőcsatornát faragnak (olykor eladásra is, mint például Bükkzsércen).

51/a De nagyon terjednek a betonból, esetleg házilag öntött köpűs vízelvezetők is. A másik, sajátosan nedveződésgátló épületrész, ahogy neve is igazolja, a vízvető.

52 A házak véghomlokzatain alkalmazták, azokon a helyeken, ahol nem volt eresz. Ezek a véghomlokzati vízvetők közvetlenül az ablakokat védték a csapadéktól, s csak közvetve szolgálták azt a célt is, hogy a tetőzetről lecsorgó víz ne a falon folyjon végig, hogy ne jusson közvetlenül a falak tövére. A matyó házak „üstökéit" - akár szegletesek voltak, akár nem - a vízvetők közé kell sorolnunk. Némelyek olyan nagyok, mélyek voltak, hogy alattuk emberek is tartózkodhattak.

52/a Eredetileg, amikor a tűzfal, oromfal vagy vértelek valamiféle falazatból készült, egy, a falkoronán kiképzett vályog-, téglapárkányról van szó, amit, hogy tovább tartson, hogy ne ázzon be, szokás volt cseréppel fedni vagy bádoggal borítani. A deszka vértelkekhez, a tűzfalakhoz hosszában lefektetett, széles deszkából is készítették. Hogy tovább tartson, olykor bádoggal borították. A vízvetőről lecsorgó vizet a fallábpadkák csatornái vezették el. A ház homlokzatán alkalmazott vízvető mindig nagyobb, gazdagabban kiképzett volt, mint a másik, kevésbé szem előtt lévő vízvető, az épület másik belső végén. Végezetre hagytuk a nedveződést megakadályozó, gátló építészeti megoldások közül a szigetelést. Általánossá válva gyökeresen megváltoztatta a helyzetet, és szinte véglegesen lezárta az épületek vizesedésének, nedveződésének kérdését. A szigetelés nagyon nehezen alakult ki és terjedt el, mert csak a fejlett építési technológiák, új, aktívabb építőanyagok alkalmazása tette hatékonnyá. A szigetelés tárgyalása azonban már nem tartozik tárgykörünkbe. Azt csupán megjegyezzük, hogy a szigetelés elterjedése, általánossá válása fordulópont, korszakváltó jelenség nemcsak az építmények víztelenítésében, nedveződésének meggátlásában, hanem az egész népi építészetben, sőt az építészet egészében is. Az is nyilvánvaló, hogy az új anyagok és technológiák alkalmazásával kialakuló szigetelés nem mindenütt egy és ugyanazon időben és intenzitással terjedt el. A szigetelés elterjedésénél is nagyon jól megfigyelhetjük, nyomon követhetjük azokat a gazdasági, társadalmi és kulturális indítékú fáziskülönbségeket, amelyekről már az előzőekben, az építészet, a népi építészet általános fejlődése kapcsán szóltunk. Mind az igényeket, mind az említett fáziskülönbségeket szépen nyomon követhetjük például a hivatalosan „ösztönzött" paraszti építkezéseknél is.

53 Sőt, az uradalmi cselédházak, lakások korszerűsítési törekvéseinél,

54 de az újak építésénél is.

55 Idekívánkoznak még Halász Péter gondolatai a falusi építészet megoldatlan vagy megoldatlannak látszó kérdéseiről. Halász 1969-ben, a Valóság hasábjain foglalta össze az e téren mutatkozó problémákat. „A falusi lakóházak egyedi és típusterveinek készítőire vár az a nagy feladat, hogy a falusi életforma-változással foglalkozó társadalomtudományok szakembereinek remélhetőleg ez irányban is fokozódó munkájára támaszkodva, kialakítsák azokat a mostanitól eltérően valóban korszerű falusi háztípusokat, amelyek kielégítik, sőt a helyes irányba terelik a falusi lakosság lakáshasználatát, s külső megjelenésükben is méltó utódai lesznek a magyar táj szerves részét alkotó parasztházaknak."

56 51/a. Személyes megfigyelésem Bükkzsércen 1979. Vö.: VIGA Gyula 1985. 52. Uo. 52/a. BAKÓ Ferenc 1978.102-105. 53. Vö.: GÖLLNER János 1936. 54. Vö.: GOSZTONYI Gyula 1939/a.; 1939/b. 55. KOTSIS Endre 1940. 56. HALÁSZ Péter 1969. 5. sz. 69-74. 273