Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Dankó Imre: A vízgazdálkodás és a népi építkezés összefüggései

A szellőztetés egyféle gyakorlata az is, hogy például a lakóházat nem folyamatosan, állandóan használták, lakták. A lakóházban általában csak télen tartózkodtak. Nyáron a házhasználat erőteljesen megváltozott, jelentős mértékben csökkent. A család tagjai a szabadban vagy más mellékhelyiségekben, munkahelyeken tartózkodtak és aludtak. Az asszonyok pedig a háztartási munkálatokat a szabadban, a nyári konyhákban vagy más, e célra emelt, gyakran nem is állandó jellegű építményekben folytatták.

47 Nyaranta, a téli használattól erősen nedveződött ház szabadon szellőzhetett. Az eredményes szellőztetést, a szárítást szolgálta az az építési mód is, hogy a lakóházakat lehetőleg úgy építették, hogy ajtója, ablakai délre nézzenek, legfeljebb nyugatra. Ugyanis a szellőztetés-szárítás így volt a legeredményesebb, ilyen elhelyezésben érte a legtöbb napsütés a házat. A másik nedveződést gátló, kiszárító eljárás, szokás a fűtés volt.

48 A földes házakban a fűtéssel arra kellett törekedni, hogy minél nagyobb falfelületet melegítsenek fel úgy, hogy az átmelegedett fal minél hosszabb ideig megtartsa melegét, hogy lassan hűljön ki. Ennek a célnak legjobban a kemencefűtés felelt meg. Talán ez is magyarázza, hogy népi építészetünkben a kemencefűtés terjedt el legáltalánosabban. A fűtés ugyan nem tudta megakadályozni a nedveződést, nem volt képes kiszárítani a falakat, a padozatot ; azonban arra j ó volt, hogy a nedveződés térj edését megakadályozza, hogy az épületbelsőben a hideg nedvességérzést csökkentse, sőt kiküszöbölje. A fűtés azért sem volt képes a nedveződést megszüntetni, kiszárítani a különböző épületrészeket, mert a fűtés nyomán keletkezett pára, a meleg levegő lecsapódásai mindig pótolták a kiszárított nedvességet. Nagyon jól ismerték ezeket a hátrányokat és védekezni is igyekeztek ellene. Túrkevén mondta az egyik adatközlőnk, hogy „nem ért az semmit (tudniillik a fűtés), mert a gyerekek, meg mindenki más csak ki- s bejárt, nyitotta, csukta az ajtót. A hideg csak úgy sustorgott befele. Olyan hideg lett a házban, hogy a falak egy csupa vizesek lettek, csak úgy csorgott lefelé róluk a víz. Arra is emlékszem, hogy hajnalra, mikor nagy hidegek voltak, a ház fala egy csupa jég meg zúzmara lett. Ahogy kihűlt a kemence, meg az egész ház, úgy jött elő a hideg. Az ajtó alatt, az ablakoknál csak úgy süvített befele. Sokhelyen a pitvar levélajtaját se zárták be, hanem az egész pitvar nyitva volt, aztán be a hideg. Könnyen bejutott a házba is (tudniillik a hideg), csak a mindig nyitogatott ajtón kellett betörnie. Azért aztán úgy védekeztünk, hogy zárattunk befele minden ajtót. A nyílásokat betömtük mindenféle ronggyal, ócska lópokróccal. Még az ablakokat körül is tapasztottuk, hogy ne jöjjön be rajta a hideg. Mert itt Keviben mindig nagy hidegek szoktak lenni, igen-igen nemszeretem idők . . ."

49 Mindent összevéve azonban, a fűtés általában nedvességgátló, szárító tevékenység is volt. Itt, a fűtésnél kínálkozik alkalom szólni az olvadástól keletkezett nedvesség, általában a „behordott" nedvesség elleni védekezésről. Általános volt, hogy havas teleken az emberek havat, jeget vittek be lábbelijeikkel a házba. A hó-jég a házban elolvadt, néha olyan nagy mennyiségben is, hogy a lábak alatt egész tócsa keletkezett. Ennek a tócsának a földes házakban az volt a sorsa, hogy a földpadló beszívta, növelve ezzel a vízmennyiséggel is a ház nedvességét. A beszívódás helyén pedig sár keletkezett, amibe bele lehetett lépni, szét lehetett hordani, el lehetett rajta csúszni. Az ilyen olvadási víz ellen alkalmazták leginkább a ház aljának, a földpadlónak a. felszórását, főleg száraz homokkal, hamuval. Az erre a célra szolgáló homokot már nyár végén bekészítették a házba. Egyes helyeken, havas-jeges időkben, szalmát, rongyokat, papírt terítettek a ház földjére. Ha nem is az egész földre, de a küszöb elé, meg a legforgalmasabb helyekre. Vámospércsen jegyeztük fel, hogy „az asszonyok erősköd47. DÁM László 1975.; BENE Lajos 1925.11-12. 48. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979. 62-82. 49. Túrkevei adatközlő: 1953. Laskai Mihály 72 éves. 271