Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Sz. Kállay Ágota: Rézkori áldozati leletegyüttes Füzesabony határában
belső széle 11 m-re, a külső árok külső oldala 14 m-re van. Az árkok szélessége átlagban 50 cm; a belső valamivel keskenyebb, de mélyebb, a külső valamivel szélesebb, de sekélyebb. Az árkok egymástól 2 m-es távolságban helyezkednek el; faluk megközelítőleg függőleges, aljuk vízszintes. Ez is felmenő fal alapozó árkára utaló jelenségként értelmezhető. A keleti szakaszon a fal-árkokban a cölöpök nyomát pontosan rögzíthettük, az északi és a déli szakaszon azonban nem, már csak a nagymérvű lepusztulás miatt sem. Sajnos igen kétséges, hogy a nyugati szakaszból maradt-e feltárható rész, mivel erről a területről állítólag az 1930-as években földet vittek el, s ebbe az irányba erősen lejt a felszín. A keleti és az északi részen jól megfigyelhettük, hogy a belső fal-ároktól befelé 2,5-3 m távolságra alapárok nélküli cölöpök („oszlopok") sorakoztak. A déli részen ugyancsak találtunk cölöplyukakat, de ezeknél egyelőre nem dönthető el teljes biztonsággal, hogy melyik tartozik az objektumhoz, s melyik nem. A középpont felé haladva, tehát a különálló cölöpöktől beljebb, ugyancsak előkerültek cölöplyukak foltjai, de ezek már nem olyan szabályos elrendezésben helyezkedtek el, mint a belső fal-ároktól 2,5-3 m távolságra lévő „oszlopok". A külső fal-árkon kívül is találtunk - eddig négy - cölöplyukat, illetve azok nyomát, de ezeknek az objektumhoz tartozása más-más, itt most nem részletezendő ok miatt megkérdőjelezhető; hogy ezek szerves részei-e az építménynek vagy sem, csak további feltárások után dönthető el. A déli részen az erős lepusztulás miatt csak a belső fal-árok vonalát tudtuk követni, a külsőét nem, illetve csak elég bizonytalanul. A belső fal-árok itt szögletesen kifelé kanyarodik, s ez talán bejáratra utal. A mostanáig feltárt területen eddig máshol nem találtunk bejáratra utaló jelenséget (1. kép). -• Az áldozógödör A fent leírt objektum középpontjában egy 4,8 m mély gödör volt. Felül, a nyesésben paticcsal teli, kerek foltként jelentkezett, átmérője 1,1 m volt. A gödör felső része hengeres; 2,2 m-nél kezdett kiöblösödni. A felső 3-3,5 m-es hamus betöltödésű szakasz tele volt kisebb-nagyobb, olykor „oszlop alakú", hengeres vagy sarkos, áglenyomatos (van egy levéllenyomatos is) paticcsal, többrétegű tapasztásdarabokkal, köztük pedig több edény javarészt összeállítható töredékeit bontottuk ki; ezek az edények általában nagyméretűek, vastag falúak voltak, színük barnásvörös, s a másodlagos átégés miatt gyakran erőteljesen deformálódtak. A paticsdarabokon és a cserepeken kívül igen sok faszenet is találtunk. E felső szakasz betöltődésében nem lehetett rétegeket megfigyelni - nemcsak azért, mert túl szűk, „aknaszerű" volt a gödör nyaka, hanem -, mert érzékelhetően szándékosan beledobálták az edényeket és faldarabokat, s ezek annyira kitöltötték a gödröt, hogy köztük föld szinte alig volt. 3,5 m-től lefelé nagy paticsok már nem fordultak elő, csak kis paticsszemcsék, amit esetleg azzal is magyarázhatunk, hogy a talajvíz szétoldotta a nagyobb darabokat. így rétegeket itt még kevésbé lehetett megfigyelni, hiszen a sötét, hamus betöltés eleinte csak iszapos volt, majd feltört a talajvíz. A gödör legfontosabb, teljesen zárt egységet alkotó leletei tehát a talajvíz szintje alól kerültek felszínre (2. kép). 2 2. A talajvizet igyekeztünk folyamatosan eltávolítani. 22
