Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Viga Gyula: Az északmagyarországi vándormunka néprajzához (A migráció mint a domb- és hegyvidéki életmód-stratégiák része)

A fő mozgásirány melletti sokszínűségre alább részletesen visszatérek, ám itt néhány más mozzanatra is utalnom kell! Mindenekelőtt jelezni kell, hogy a hegyvidék # túlnépesedése csupán relatív,

7 a mezőgazdasági munkaerőben pedig-a 19-20. században feltétlenül - erőteljes túlkínálat van,

s ami kizárja a munkaerő kiegyenlítődésének automatizmusát. Elsősorban a szomszédos nagytájak hagyományos összerendeződését kell с folyamat mögött sejtenünk, ami kistájak, települések többgenerációs kapcsolataiból, tapasztalataiból épül, de amelyet erőteljesen befolyásolnak -akár évente más-más módon - a helyi terméseredmények, a megélhetés egyéb erőforrásai, lehetőségei is. Emellett a hegyvidéki zóna is meglehetősen tagolt, változatos megélhetési formákat kínál, így a munkaerő jelentős része a régión belül is munkát találhatott. Vagyis nem feledhetjük, hogy a munkaerő migrációjának meghatározó trendjei összetett mozgások, sajátos társadalmi vektorok eredőiként értelmezhetők csupán, s nem két nagytáj munkamegosztásának automatizmusaként. A munkaerő vándorlásának egyik legfőbb rendező elve a vegetáció éves ciklusa. Erre a hazai irodalom már igen korán felfigyelt, s már Bél Mátyás felhívja rá a figyelmet. Az árvaiak és liptóiak kétszer is aratnak nyaranta - írja. - Először a síkságon, ahova csapatosan vándorolnak, majd, miután itt elvégezték a munkát, a hegyeken aratnak.

4 Fényes Elek arra hívja fel a figyelmet, hogy a Bükk belsejében 8-10 napot késik a növényzet érése az Eger környékihez képest,

10 В ozena Nèmcova pedig a nógrádi szlovákokról jegyezte fel: „A szénakaszálás után hazamennek a hegyilakók, még otthon is el akarják végezni a munkájukat aratás előtt."

11 Hőké Lajos a felvidéki aratokról jegyzi fel, kiket „. . . a felföld áraszt az alföldre a nyári takarás idején, részes aratásra, cséplésre, nyomtatásra. Ezek az itt megszolgált gabonával s kaszálási napszámmal évi élelmöket az uraságoknál megkeresik, s egyszersmind saját takarási munkájukat, mely zord éghajlatuk alatt az alföldinél egy hónappal későbbre esik, bevégezhetik."

12 Részletesen taglalja a kérdést a múlt század végi mezőgazdasági szakirodalom: „Éghajlati viszonyainkat vizsgálva feltétlenül számításba kell venni, hogy a tengerszinttől számított 100 méterenkénti emelkedésekkel - állapította meg a korábbi szakirodalom - a termesztett növények virágzása, de még a vadontermőké is, 3, érése pedig mintegy 6 napot késik. Hasonló eltolódás következik be a szélességi körök egy-egy foknyi (111 km-es) emelkedésével is. Általában országszerte tavasszal, március közepétől április közepéig vetnek, a Felvidéken azonban többnyire „kihúzódik a vetés egészen május második felérc". A szélső pontokat tekintve a zabvetés idejében pl. három, az őszi rozséban 1,5 hónap, a szőlő virágzásának idejében 3-4 hét, a rozs aratási idejében 2,5 hónap, a tengeri érésében 5-6, a szüret idejében pedig 6 hét. az eltérés az Drszág egyes legdélibb és legészakibb vidékei között."

13 A mátrai falvakban az Alföldről, az ott elvégzett aratásból hazatérve kezdték el a gabona betakarítását,

14 a Barkóságэап 8-10 napot késik az aratás Eger és Miskolc vidékeihez képest.

1S A zempléni Hutákból Nyíregyháza környékére jártak le a századelőn aratni, s mikor ott végeztek, akkor írett kasza alá az otthoni gabona. '* 7. RÁCZ István 1980. 20. skk.; FARAGÓ Tamás 1977. 187. 8. Orosz István eredményeit összegzi: RÁCZ István 1980. 32-33. 9. BALASSA Iván 1985. 35. 10. FÉNYES Elek 1851. 1.28. 11. NEMCOVÁ, Bozena 1852. 29. 12. HŐKÉ Kálmán 1886. 1449. 13. Idézi: FÜR Lajos 1976. 172.; Vö. még: GYÖRFFY István 1928. 3. 14. DOBROSSY István-VIGA Gyula 1978. 31. 15. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982. 51. 16. Bakó Ferenc gyűjtése, 1951. Sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 55-109.