Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Vörös Dezső: Adatok Heves mezőváros kézművesiparának történetéhez az 1828. évi országos összeírás alapján

kézműves iparosai az 1828-as összeírás alapján az adózó lakosság 3-5%-át alkották,

1 addig itt ez az arány - az önálló mesterek mellett a segédeket is számítva - 6,9%. (Szerepel az összeírásban egy Lusi Pál nevű uradalmi kovács is, aki jogi helyzetét tekintve házas zsellér volt, őt azonban nem sorolják az itteni iparosok közé,

16 mert ahogy azt már említettük - az allódiumon lakó és dolgozó iparosokat nem írták össze. Egyébként is, mint az uradalom számára dolgozó iparos, „a birtok területén vagy azon kívül - csak a földesúr engedélyével végezhetett másnak munkát".)

17 „Az iparosoknál általában a »Megjegyzések« rovatában jelölték meg a családfő által űzött ipar minőségét és az iparűzés intenzitását: 1, 2, 3 vagy több segéddel dolgozott-e, egész éven át, vagy pedig az év bizonyos részében űzte-e iparát."

18 Az adókivetés szempontjából éppen a segédek száma és az esztendő folyamán végzett iparűzés ideje volt döntő fontosságú.

19 A munkaerő kihasználását illetően országos vonatkozásban az volt a jellemző, hogy: „A nagy iparoshiány ellenére sem használták ki a termelési kapacitást. A kézművesek jelentős része nem csupán a 18. század hetvenes éveiben, hanem még 1828-ban is csak az év egy részében folytatta mesterségét, részben annak jeleként, hogy a mezőgazdaság és az ipar elválása az ország nagyobb, agrárjellegű vidékein még csak kis mértékben haladt előre, részben azonban már a céhrendszer válságának jeleként is."

20 A termelési kapacitás kihasználását tekintve Hevesen az országos helyzethez képest kedvezőnek mondható a kép, mert a kézművesek többsége folyamatosan, egész évben dolgozott. A 31 iparos közül huszonötén megszakítás nélkül űzték mesterségüket, bár ez a Hajzer Károly özvegye által alkalmazott segéd esetében az összeírásban nincs jelezve. Véleményünk szerint azonban feltehetően ő is állandóan, egész éven keresztül foglalkozott iparral, mivel szíjgyártó csak egy volt a korabeli Hevesen. Mindössze hat iparos dolgozott átmenetileg. Köztük találjuk a három csizmadiát, egy szabóés szűcsmestert, illetve Grisner József tíz segédet foglalkoztató kőművest, akinek a munkája eleve időszaki jellegű volt.

21 A mesterek által alkalmazott segédek számát vizsgálva az országos helyzetről a következőket írja Ruzsás Lajos: „A kis mennyiséget termelő kézműipari műhelyekben legtöbb esetben maga a mester dolgozott. Különösen jellemző volt ez az állapot a legtöbb alföldi és dunántúli mezővárosra, még az iparosodottabbakra is."

22 Hevesen ugyanilyen lehangoló volt a helyzet. Az összeírás mindössze öt iparos esetében jelzi egyértelműen, hogy segédet alkalmaztak. Közülük a már említett Grisner József vezető kőművesmester tíz segéddel dolgozott, míg Ábrahám Jakab mészáros, Hubert Ferenc takács és Stajsz József lakatos egyet-egyet foglalkoztatott. A már szintén említett Hajzer Károly özvegyének pedig ugyancsak egy alkalmazottja volt. A conscriptio tíz kézműves említésekor ugyan nem jelzi, hogy egyedül vagy segéddel dolgoztak, mégis határozottan állíthatjuk, hogy az egyedül élő, idős vagy a mesterséget csak átmenetileg űző iparosok segítség nélkül végezték munkájukat.

23 Egy település kézmúvesiparának fejlettségét jól mutatja az ezer lakosra jutó iparosok száma. Hevesen 1828-ban, a segédeket is figyelembe véve - felkerekítve - 12 iparos jutott ezer lakosra, illetve mesterségenként az ugyanennyi lélekre eső kőműve15. BODÓ Sándor 1975. 537. 16. HML VII-1/a Heves 2. sz. 17. MÉREI Gyula (szerk.) 1980. 381. 18. BOTTLÓ Béla 1957. 256. 19. BOTTLÓ Béla 1957. 257. 20. MÉREI Gyula (szerk.) 1980. 378. 21. HML VII-1/a Heves 2. sz. 22. MÉREI Gyula (szerk.) 1980. 378. 23. HML VII-1/a Heves 2. sz. 137