Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Korompai János: Egy év Gárdonyi életéből (1907 – az Isten rabjai éve)

nem älsz. " A megjegyzés mellé meg Gárdonyi tett egy zöld jelet és oda írta a következőt: „Nem tudom, hogy kinek a megjegyzése, de nem fogadom el. Ahol sok a mássalhangzó, a H. B. szerint is rövidítsünk: zöldebbel nem írjuk zöldebbbei, tehát a szóelemző elv szerint." íme, az Akadémia két bizottsága, a Szótári Bizottság és a Helyesírási Bizottság is számított Gárdonyi közreműködésére! Előkerült a hagyatékból egy budapesti napilap 1901. május 24-i számából vett, 9 féloldal hosszúságú hasábot betöltő kivágaton Gárdonyi Az akadémia helyesírása című cikke. Ebben pár udvariasan dicsérő mondat után „elmondja néhány alázatos megjegyzését". A csípősen fogalmazott és igen átgondolt kifogások elsorolása után így fejezi be írását: „Nem a tudományos ködbe burkolt üres fejtegetések kellenek a magyar közönségnek, hanem könnyen érthető és könnyen megtalálható utasítások, -sok utasítás, és főleg a mindennapi élet helyesírási kérdéseire való sokfelelet. " A cikk bizonyára az írónak nem minden ellenvetését tartalmazza, mert a kivágat első oldalának alján Gárdonyi kézírásával, zöld ceruzával ez áll: „Kihagytak vagy 100 sort a közepén. " Másik meggyőző, igen terjedelmes és máig is feldolgozatlan bizonyíték a nyelvészkedő Gárdonyi mellett a titkosírásos hagyaték legnagyobb kötete, az úgynevezett Főkönyv. Ebben egy különleges szinonima-szótár fogalmazványa maradt ránk, amelyben legalább húszezer magyar szó egyéni rendszerezése található. A kötetet több ezer, általunk - Gárdonyi után - „egyiptomi szeletek''-nek elnevezett kartoncsík egészíti ki, amelyeken szintén szavak olvashatók. E kartonszeletek rendszere, rendeltetése és felhasználási módja még ma sincs teljesen tisztázva. A Főkönyv és a szeletek, az előbb említett jegyzetcédulákkal együtt nagyarányú, de sajnálatosan befejezetlenül maradt nyelvészeti kutatómunka bizonyítékai. Gárdonyi József az említett életrajzi munkába már 1905. november 15-i keltezéssel beiktatott egy fejezetet a II. kötet 142. oldalától, amelynek címében szerepel a „Magyar nyelvi jegyzetek" kifejezés. Noha itt ő még csupán fiókban gyűlő gondolatforgácsokként említi atyja igyekezetét, már akkor is úgy véli, hogy e jegyzetekből összeállítható lenne egy magyar nyelvtan, egy magyarító szótár és az idegen szavak szótára. Az élő Gárdonyi megjelenésének időszakára vonatkozik panasza, hogy Magyarországon ilyen könyvre nincs kiadó. A Gárdonyi Sándor halála után előkerült hagyatékrész megmutatja, hogy atyja Antibarbarus, Magyarul így, Rosta, Német ocsu - magyar gyöngy és más hasonló címekkel könyveket tervezett a magyar nyelv védelmében és tisztogatására. Az általunk vizsgált 1907. januárjának öt napjára feljegyzett akadémiai nagy szótár ügyére visszatérve meg kell röviden ismerkednünk Gárdonyi elképzelésével. Azt javasolta, hogy az Akadémia pár évig tartó gyűjtőmunka után kezdje el a nagy szótár füzetenkénti kiadásai, indítva az A betűvel. Az olvasóközönség gyűjtse, jegyezze ezekbe észrevételeit és javaslatait. Mihelyt a füzetek az abc végére érnek, gyűjtsék össze a füzeteket és az olvasók javaslatait figyelembe véve újból adják ki a teljesebbé tett sorozatot, így a nagy szótár néhány év alatt forgalomba kerülne és a szüntelen forgás során folyton tökéletesedne. Ezt a logikus, de az akkori magyar viszonyok között szokatlan javaslatot nem fogadták el. Ehelyett megjelentettek egy címszójegyzéket a szavak egyféle jelentésével minden magyarázat és szófejtés nélkül. Gárdonyi József bizonyára az apa naplója alapján jegyezte be erre az öt januári napra a nagy szótárral való foglalkozást. Azt azonban, hogy Gárdonyi Géza ekkor konkrétan mely részleteket dolgozta ki, még nem sikerült tisztázni. Lehetséges, hogy éppen az előbbi bekezdésben vázolt módszert fogalmazta meg. 546