Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Dám László: A lakóház díszítményei Dél-Gömörben

rendelkezik tornáccal. Ez jellemző a Rima és részben a Sajó völgyében fekvő, főképpen nemesi falvak többségére (Serke, Simonyi, Mártonfalva, Harmac, Dabóca, Rimaszécs, Lénártfalva, Csíz, Hanva, Hét). Az Erdőhát falvaiban, valamint a Sajótól keletre fekvő területeken az építészeti stílusok hatása csak a XIX. század második felében jelentkezik. Az Aggteleki-karszton ez együtt járt a tornácok elterjedésével: itt tehát az építészeti stílusok a homlok- és oromfalakat valamint a tornácokon egyszerre, egy időben jelennek meg. A századforduló évtizedeiben a tornác lassan elterjed a Rima völgyében és az Erdőhát falvaiban is. Ugyanakkor az új házak oromzatai már egyszerűbbek, kevésbé díszítettek s kivitelezésük is igénytelenebb. A formák és díszítőelemek egyszerűsödését az első világháború után felváltja a díszítés túlburjánzása, zsúfoltsága, nehézkessége, ami gyakran ízléstelen formavilágot teremt. Mindez elsősorban a gazdagparasztság, a falusi iparos és hivatalnokréteg lakóházaira jellemző. Dél-Gömör népi építészetében is érvényesül az a törvényszerűség, hogy az építmények csak ritkán rendelkeznek egységes stílussal, a legtöbb esetben a különböző stílusok elemei keverednek egymással. Ebből kövekezik, hogy ezek az épületek nem örökítik egy-egy stílus teljes formavilágát, hanem azoknak csak néhány elemét. Lényeges jellemvonás az is, hogy az építészeti stílusok csak az épületek külső megjelenésformájában jelentkeznek, s nincsenek hatással annak egészére, az alaprajzi és funkcionális tagolódásra. Az egyes építészeti stílusok elkülönítése igen nehéz feladat elé állítja a kutatót. Mire azok több évtizedes, esetleg évszázados késéssel a népi építészetbe eljutnak, annyi szűrőn mennek át, hogy végső formájuk már alig hasonlít az eredetihez. Bár az építők mindig egyének, személy szerint azonban soha nem váltak ki a közösségből, munkáikban a közösség igénye, ízlése, a közösség által kialakított hagyományok parancsoló akarata fogalmazódik meg. „Éppen ezért vajmi nehéz nyomon követni az egyes népi alkotásokban fellelhető történeti stílustörekvések eredetét, kezdetét, folyamatát, kialakulását, stílussá válását."

21 A falusi lakóházak stíluselemeinek szokatlan arányai, formái, esetleges logikátlansága „... azzal is magyarázható, hogy falun általában gyengébb képzettségű mesterek dolgoztak, akik igényesebb építkezéseken legfeljebb alárendelt feladatokat kaptak. Az eleve »szabálytalan« építkezési elemeket aztán a későbbi, sokszor házilag, szakértelem nélkül végzett javítások, többszöri átmeszelések tovább módosítják, és így keletkeznek a népi építészet sajátos formái, arányai, amelyek gyakran ezen a különös úton új, ismeretlen esztétikai értékek forrásai lehetnek."

22 GRÓH István a vidék népi építészetében elsősorban reneszánsz, copf és empire hatásáról beszél. MALONYAY Dezső a fentiek mellet a barokk és biedermeier elemeket emeli ki.

23 Sorra véve az egyes elemeket, az oromzatok és homlokzatok keleties, indás, virágos palmettás stukkódíszei, rozettái és pilaszterei feltehetően még reneszánsz hagyományokat őriznek.

24 A barokk és a copf stílushoz kapcsolódnak az ívelt oromzatok a volutával ellátott oszlopfők, az ablakkeretek kötény- és cseppdíszei, a lunettákat kitöltő kagylódíszek, s általában a keretes rendszerű homlokzatok. A klasszicizmus hatását mindenekelőtt a tornácok őrzik falazott, pilléres oszlopaikkal, egyenes vagy íves áthidalásukkal, a kiugró tornácok tümpanonos oromzataikkal, de a klasszicizmushoz kapcsolhatók az ablakok fölötti lunetták, a falsíkból kissé előre ugró, fejezet és lábazat nélküli falsávok, és a szögletes, keretes párkányra támaszkodó padlásablakok. 21. VARGHA László 1964. 175. 22. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979. 87-88. 23. GRÓH István 1907.14-15.; MALONYAY Dezső 1922. 228-229. 24. Vö. VARGHA László 1964.176. 7 Az egri múzeum évkönyve 97