Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Flórián Mária–Hofer Tamás: Adatok az észak-magyarországi csűröskertes települések kérdéséhez

A falunak kevés földje volt, így kevesen gazdálkodtak, a férfiak zöme már a második világháború előtt is a környék kőbányáiban dolgozott. A Tormás-partot 1945-ben házhelyeknek kiosztották, így a pajtákat sorban lebontották. Csak egy régi kőpajta maradt meg, Gergely Antalé (Felszabadulás út 30.), aki a saját rakodóján épített lakóházat. A rakodó feleségének volt az öröksége, aki apja révén Kun pokó családból származott, anyja pedig a Hajas birka családból. Mindszenten tehetősnek számítottak 12 hold földjükkel, amelyen rozs, árpa, tiszta búza termett, ezen kívül volt erdejük, legelőjük is. Amikor a pajta feleslegessé vált, az eredetileg L alakú épület rövid szárnyát, a törekest lebontották, hogy nagyobb helyet nyerjenek a meredek hegyfal alá szorított udvarban. A pajta egyik fiókját istállóvá alakították, ma (1986) juhokat tartanak benne. Róna Zagyvaróna kisközség (ma Salgótarján része) három településből állt: Zagyvarónából, Róna faluból és Róna bányából. A következőkben Róna faluról, a benne lakók és a régi térkép szóhasználata szerint Rónáról beszélünk. Az 1853-ban készített felvételi előrajz

16 szerint a település egyetlen rövid utcácskájának nyugati oldalán 5 udvaron 5 lakóház, a másik oldalon 16 udvaron 23 lakóház állt. Az utca a Mátrának nyugat felől a Zagyva völgyébe lejtő oldalán, egy keskeny teraszon helyezkedik el. A völgy felől fekvő 5 udvar alatt, a meredek hegyoldalon van a község legelője. A hegy felől a telkek több mint 10 méter szintkülönbséget legyőzve kapaszkodnak fel a falu fölötti rónai Laposra. - ahol a község szántóföldjei is kezdődnek. Itt a Kert felett, a Lapos peremén sorakoztak a bekerített rakodók, ahol a szemnyerés folyt. A rakodókon 1853-ban hat pajta állt. A birtokrészleti jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a hat pajta összesen 13 gazda tulajdonában volt. Egy-egy pajtán legalább két, de néha három gazda osztozott, nevük után ítélve testvérek, vagy legalábbis egyazon család leszármazottai.

17 Pusztán a telekhatárokat nézve úgy vélhetnénk, hogy a pajták szalagtelkek végében álltak - valójában azonban a pajták birtokosai, használói általában nem a rakodó folytatásában lévő portákon laktak. A helybéli magyarázat szerint ez a helyzet az örökösödés révén alakult ki, az eredetileg talán összetartozó porták, kertek és rakodók öröklés révén más-más családtagokhoz jutottak, a pajtára viszont minden örökös igyekezett fenntartani a használati jogát. Magát az elkerített területet, ahol a pajta állt, rakodónak nevezték. A pajtától a mező, a szántóföld felé eső részt, ahol nyomtattak, hívták szérűnek. A visszaemlékezések szerint a Laposon sorakozó pajták az 1920-1930-as évekig boronafalúak voltak, zsúppal fedve. A két fiókjuk közötti piacot mindkét oldalról kétszárnyú ajtók zárták. Emlékezetes volt a Hulitka-pajta, mely az 1920-as évek elején égett le. Méreteiről ma is faluszerte beszélnek: a 30 méter hosszú pajtában 17 méteres, 60-70 cm vastag gerendák voltak, ezeket 50-60 cm hosszú keményfaszögek rögzítették. Egyébként a faluban ma is él az a hiedelem, hogy akkoriban több pajtát a Salgótarjáni Kőszénbányák RT. tulajdonosai gyújtattak fel, hogy a Lapos alá is benyúló bánya terjeszkedésénél a pajták kisajátításáért ne kelljen fizetniük. 16. NmL AFTH anyagában Zagyvaróna községnél Róna falu 1853-ban készült Felvételi előrajzai. Belterület a IX. 23. szelvényen, dg lapon. 17. NmL AFTH anyagában Róna falu Belterületi jegyzőkönyvéből csak a Házszámjegyzék van meg, korabeli javításokkal. 63