Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Korompai János: Egy év Gárdonyi életéből (1907 – az Isten rabjai éve)

Tóth Béla egy 1897-es levelével összejövetelre hívja Gárdonyit egy bizonyos „. .. hypno-automotorikus tünemény vizsgálata végett". Kéri, hogy Hock Jánost

23 is vigye magával. Más forrásokból és az író jegyzeteiből tudjuk, hogy ebben az időben foglalkozott Gárdonyi a spiritizmussal. Kétségtelen tehát, itt is spiritiszta összejövetelről volt szó. Egy évvel később kelt levelekből arról kapunk részletes tájékoztatást, hogy Tóth Béla és felesége komolyan foglalkoznak az Egerbe költözés gondolatával. A szomszédság vonzotta volna őket Gárdonyi mellé, akiről Tóth Béla egyik levelében ilyen elragadtatással nyilatkozott: „Ön az egyetlen magyar tehetség, aki ma van. " Tóthék valóban elköltöztek Budapestről, de csak Besnyőre. Később megbánták ezt a választást. Az Egri csillagok születését, hírlapi közlését és könyv alakban való megjelenését Tóth Béla a leglelkesebb izgalommal követte. Leveleiben és sajtómegnyilvánulásaiban nagyon szépen írt erről a regényről. Előző évben, 1899-ben sok tanácsot adott Gárdonyinak konstantinápolyi utazásához. Ugyancsak 1899 nyarán kelt Tóth Béla érdekes levele, amellyel abból az alkalomból köszönti barátját, hogy Eger város közgyűlése telket ajándékozott neki, hogy kerttel vehesse körül városszéli lakóházát. „.. .az én rendszerint sötéten néző szemem most könnybe lábbad, hogy látni adatott.. . mikor egy dicső multu város babért ad a mi kedves költőnknek, az én szeretett barátomnak. " Az 1907-ben ötven éves korában elhunyt jó barát egy volt a kevés közül, akik Gárdonyi olyan sokat vitatott alakját, Göre Gábort megértették. Egy 1899-ben kelt levelében azt írta, hogy Göre alakja „... a Pantheon ajtaján kopog, hogy elfoglalja helyét a peleskei nótárius, Háry János és Bence között..." őszinte baráti szeretettel ösztökélte Gárdonyit színműírásra és első volt, aki felismerte A bor drámatörténeti jelentőségét. Lelki rokonsága Gárdonyival kitűnt például a Bródyra és Jókaira vonatkozó véleményük hasonlóságából is. Előbbiről azt írta, hogy „... nagy művész az emberek elkedvetlenítésében", csodálja, hogy Gárdonyi „nem látta át" Bródyt. ő maga nem bírta „fönséges kedését". Jókairól így írt: „. . . az emberismereti törekvés mai napjaiban Jókai megérte ... művészetének teljes csődjét.. . A romanticizmus megdöglött. A poézis nem a hazudozás többé, hanem a valóság, az igazi világ". Keményen bíráló barátja volt Tóth Béla Gárdonyinak 1902-ben, amikor az egri író szégyenletesen megbukott a Kisfaludy Társaság tagfelvételi szavazásán. „Nem kellett volna alávetnie magát olyan bírák ítéletének, akiknek iszonyatos többségét kell, hogy a priori baromnak tartsa... Kár volt ezt a méltatlanságot engedni, eltűrni sőt előidézni. .. Kegyed oda tartotta a hátát, hogy végig szánkázzanak rajta ezek a sz.rháziak. S végig is szánkáztak rajta az impotentia diadalmas röhögésével. . ." Ilyen, sőt még keményebb szavakat is használt Tóth Béla leveleiben és cikkeiben, amikor a társadalom visszásságait bírálta vagy kortársaival számos ellenfelével vitatkozott. Tóth és Gárdonyi közösek voltak a magyar nyelv szeretetében és féltésében, a nemzeti múlt becsülésében, a természet szeretetében és sok más alapvető kérdésben. Nagy veszteség érte Gárdonyit barátja halálával és céltalan játék arra gondolni, hogyan segíthették volna egymást, ha életük fonala együtt fut tovább. 23. Hock János kőbányai plébános, szabadelvű, majd nemzeti párti képviselő, 1918-ban a Nemzeti Tanács elnöke, 1933-ig emigrációban élt. Segítségével szerzett Gárdonyi spiritiszta tapasztalatokat. 555