Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Korompai János: Egy év Gárdonyi életéből (1907 – az Isten rabjai éve)

- Mindenki azt hiszi felőle. A legöregebb emberek is ilyennek látták gyermekkorukban, s már akkor is hallották az öregektől, hogy azok is gyermekkorukban ilyennek látták, s hallották, hogy Szent István király. - És a teteme és a budai jobb kéz? - Más halotté. Az öregúr andalogva haladt át a sokaságon. Nézett álmodozó szemmel a népre. Aztán átment a vendéglőn, senkivel sem beszélt. Úgy látszott mintha a sokaság szemléletében gyönyörködne. Én nyomon követtem. Ahogy ott bolygott és nézett némán az emberekre, s egy-egy pillantással a falon itt-ott függő olaj képekre, láttam a szemén, hogy bár öreg a szeme, de a tekintetében van valami szokatlan erő és mélység. Végre egy torlódásban hozzájutottam és megszólíthattam: - Jó uram! Azt mondják, hogy Ön átélte a nemzetnek minden századát ezen a földön. Tud-e Ön arról, hogy a magyar tudománynak kincseket érne bármi csekély közlés is a pogány korról. Egy imádság, egy dal, egy ének abból a korból, vagy csak egy szokás elmondása. .. Hallgatott, elmosolyodott, a kezével legyintett: - Nincs annak értéke semmi. Akkor sem volt. Azzal tovább ment, szemlélődve. Végre a nép között elkeveredett, elmúlt a szemem elől. * Évek óta nem foglalkoztam Szent Istvánnal. De a Dobó ünnepre már folynak a készülődések. " Megjegyzendő, hogy Eger fő terén áll az 1907. augusztus 18-án nagy ünnepséggel felavatott Dobó-szobor. 3. Február 24: Cikk a Hevesvármegyei Hírlapban az Ábel és Eszterről. Gárdonyi Géza mindig figyelemmel kísérte a sajtót. Összegyűjtötte a személyével és munkásságával foglalkozó cikkeket. Hagyatékában igen sok külföldi, fővárosi, vidéki és helyi lappéldány, illetve újságkivágat található. Legértékesebbek, amelyeken az író megjegyzései olvashatók. Ilyen az akkor Egerben tizenötödik évfolyamában járó Hevesvármegyei Hírlap február 24-i számában Gárdonyi Géza új regénye címmel megjelent „eredeti tárca". A cikk azzal kezdődik, hogy „A szenzációra számító, érzékiséggel telt irodalmi termékek özönében jól esik lelkünknek Gárdonyi emelkedett tónusa, ideális magyar gondolkodása ... minden alkotásán félreismerhetetlenül előtörő eredetisége..." majd azt emeli ki, hogy „. . . Gárdonyi eredetiségének az írói öntudatosság a folyománya, a mellyel halad célja felé, a nélkül, hogy az olvasóközönségnek vagy bárkinek is engedményeket tenne .. ." Ezután tér rá a Singer és Wolfner kiadásában megjelent új Gárdonyi-regény, az Ábel és Eszter ismertetésére. Összegezésképpen azt írja, hogy „. . . Minden szó, hasonlat, epizód a maga helyén áll. . . Ok nélkül nem történik semmi és minden, ami történik, mint alkotó rész illeszkedik a mű stíljébe.. . Ábel és Eszter tiszta, ideális szerelmében, a boldogságért vívott állandó, sikertelen harcában az élet nagy tanulságai szólnak hozzánk ..." Gárdonyinak tetszett a cikk szerzőjének értékelése. Alá is húzta ezt a részt a szöveg vége felé: „Eszter önző. .. Azért nem érheti el a boldogságot..." Piros ceruzájával csillagot tett erre a helyre és a lap alján így nyilvánította ki véleményét: „Ez lát bele a munkámba! G. " A gondos írás, a nagy, rajzolt felkiáltójel és a szignó arra mutat, hogy nagyon komolyan vette leírt nyilatkozatát. A cikk szerzője „H. - r. " betűkkel jelölte magát. Ez Halászy Caesar egri ciszter tanár jele. Közeli barátja volt ő Gárdonyinak, feljárt a sáncbéli házhoz és a család tagjait is jól ismerte. Gárdonyi levelezésében többször szerepel. 551