Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Nemes Lajos: Eger város „hegyrendészete” a XVIII. században

Nemes Lajos EGER VÁROS „HEGYRENDÉSZETE" A XVIII. SZÁZADBAN A magyar néprajzi, s elvétve a történeti irodalomban is találkozunk a szőlőtermelő vidékek történetének vizsgálatakor a hegyközségek, hegymesterek, hegytörvények stb. említésével. Az ezekre vonatkozó sok forráspublikáció ellenére eredetük, történeti alakulásuk, s a szomszédos népek (osztrák, némeO hasonló intézményeivel való kapcsolatuk nem kellően tisztázott. ' Ez utóbbira a külföldi szakirodalom ismeretének hiányában nem vállalkozhatom. Eger először a középkorban, majd a XVIII. században ismét a szőlő-monokultúra városává vált. Ez szinte kínálja a lehetőséget, hogy megvizsgáljuk, a város határában kialakultak-e a fent említett intézmények, s ha igen, akkor milyen módosult formában. Dolgozatom címében és témám kifejtése során is, a továbbiakban erre a fogalomkörre, melyet a gyér szakirodalom a hegyközségek, hegymester stb. kifejezi sekkel illet, Eger város vonatkozásában a „hegyrendészet" összefoglaló elnevezést használom, mivel a város iratanyaga a XVIII. században többnyire ezen a néven említi.

2 Egyet már most világosan látnunk kell, mégpedig azt, hogy az egri hegyrendészet nem az ország szőlőtermelő területein funkcionáló hegyközségek fejlődésétől függetlenül jött létre, hanem mivel az egriek előtt biztosan ismertek voltak a Hegyalján és más szőlő-monokultúrás területeken lefektetett hegytörvények, így azok felhasználásával alakították ki hegyrendészetüket. Meg kell jegyezni viszont, hogy mivel Eger püspöki város, fejlődése és szőlőtermesztése több lényeges vonatkozásban eltért az ország más területein található szőlőtermelő mezővárosokétól és falvakétól, így szőlőhegyeinek rendje is a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó sajátosságokat mutat. Fejlődése igen lassú ütemű, s több mint fél évszázadnak kell eltelnie, hogy egységes rendszerré váljon. Sajátossága az egri hegyrendészetnek, hogy a XVIII. század húszas éveitől kezdve funkcióit az általam ismert egyes hegyközségek területéhez viszonyítva jóval nagyobb szőlőterületen fejti ki, s az általa irányított, s felügyelt birtokosok száma is többszöröse az egy-egy mezőváros vagy falu határában lévő hegyközségek szőlőbirtokosainak.

3 A szakirodalomban említett hegyközségek kialakulásában igen nagy szerepe volt az extraneusok (magyarul: idegenek vagy vidékiek) szőlőbirtoklásának, mivel a nem helybéli birtokosok többsége a nemesség és a polgárság köréből került ki, akik társadalmi és gazdasági helyzetüknél fogva komoly súlyt képviseltek. Ez okozta azt, mint OROSZ István a hegyaljai szőlők extraneus birtoklásával és a hegyközségek kialakulásával kapcsolat1. BOROS Marietta: 1982. 109-120.; BELÉNYESSY Márta: 1958. 280-296.; HERMANN Antal: 1894. 167-174.; FEKETE NAGY Antal: 1959. 88-90.; RÉCSEY Viktor: 1895. 55-56.; VAJKAI Aurél: 1938.; VAJKAI Aurél: 1958. 59-69.; VINCZE István: 1961. 94-106. 2. Egerv. ir. B.XXIV.a. 12.;B.XXXIV.a. 59.; B.XLIX.a. 126. 3. ACSÁDYIgnác: 1896.; Egerv. öi. V-4/a/16.; Egerv. ir. B.XI.a. 15. 507