Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Novák László: Kertes települések az Alföld északnyugati területén

Az úrbéri per hamar egyezséggel végződött, 1840. március 31-én kötötték meg az úrbéri egyezséget (ez 1847. április 10-én emelkedett törvényerőre, de a szabadságharc után, az 1853. évi úrbéri pátens következményeként hajthatták végre). Megállapították, hogy egy-egy egésztelkes jobbágyot 30 hold szántóföld, s 12 embervágó kaszáló rét illeti meg, amelyet egy tagban osztanak ki a volt jobbágyoknak. Az 1770. évi urbáriumot véve alapul némi módosítással, 62 egész úrbéri telek, és 122 házas zsellér (nyolcat számolva egy egész telekbe) illetősége alapján osztották ki a szántókat és a kaszálókat. A legelő felosztásáról is döntöttek, úrbéri egész telkenként 10 holdat számítva, 1200 D-ölével. A kenderföldeket az irsai határ mellett, az újonnan kiosztott szőlő végében (Kenderháti dűlő) két dűlőben mérték ki, összesen 63 2/3 hold területet. Az új temetőre 4 holdat hagytak, amelyet a templomtól délre, két utca között, a szérűskertek végében mértek ki. A kenderáztató és vályogvető gödröket a vasút túlsó oldalán mérték ki.

72 Az úrbéri szerződés megállapította, hogy a szérűskertek (Horti Calcatorii) rendezése már megtörtént. Az urbárium szerint egy hold föld jut egy telki állományra a belsőségi illetőségben, ezt a mennyiséget a szérűskertek mennyiségébe számították, mivel a „Földes Uraság a' rendetlenül épített várost rendbeszedni szándékoznék, mind Jobbágyoknak, mind pedig Zselléreknek... a városban fent álló Házak belső Telkeit, a belső Telki illetőségben nem tudattak". Ennek megfelelően ,,a' már rendbeszedett szérűskertekben találtató belső Telki feleslegek lesznek a' rétbeli járandóságba beszámítandók, a' vagy azoknak hiányaik kipotolandók" - szólt az egyezség, megjegyezve, hogy a „Zsellérek szérűskertjeik pedig a' Jobbágyokétól az ítélet kivánatihoz képest a' lehetőségig elkülönözendők. "

73 Az 1804-ben megkezdett általános rendezés tehát 1853-ra nyert végleges befejezést. Galgóczy 1877-ben már arról tudósít, hogy a tagosítás óta a gazdák váltórendszerben gazdálkodnak. A központ is egyre rendezettebbé vált, „utszái elég szabályosak és szélesek, bár nem mindenütt egyenesek", „újabb időben szépítőbizottság áll fenn, és a rendszeresebb, csinosabb építkezést felügyeli".

74 A század második felében már megkezdődött a szérűskertek betelepülése, sorra építették fel a lakóházakat is az ott lévő istállók, színek, kamrák mellé. A szérűskertek századunk első felében veszítették el végérvényesen gazdasági rendeltetésüket. Albertihez hasonlóan Pilisen is funkcionálisan osztott volt a belsőség. GALGÓCZY Károly írja 1877-ben, hogy a falu „Épültsége elég szabályos s utszái elég szélesek, befásítottak; házai csak közönséges falusiak, többnyire szalmatetőre; de a város szélén külön szérűs- és akolkertek lévén, a házak közt rakományt tartani nem szabad."

75 Az akol- vagy szérűskertek a falutól északra, a Kávára vezető út két oldalán helyezkedtek el, halmazszerűen, rendezetlenül 1881-ban is (6. kép), csupán századunk első felében épültek ki lakóházakkal, váltak osztatlan belsőségi üzemközponttá és lakóközponttal. A vizsgált területünk középső részén, a Duna rendszeres árvizével járt vidéken helyezkedik el Bugyi. E falu népessége is megfutott a török hódoltság korában, s csupán a XVIII. század elején népesedett újra, 1730 körül. Az 1728-as regnicolaris conscriptióban még nem szerepel Bugyi, az 1760-as összeírás is csak 90 jobbágyot említ, hét házas és egy hazátlan zsellérrel együtt.

76 Az 1770. április 2-án összeállított úrbéri tabella szerint már 124 jobbágy élt a faluban összesen 59 2/4 jobbágytelket birtokolva.

74 A falu 72. PML

IV. 165. 2. Alberti Úrb. ir. Szerződés. 73. PML IV. 165. 2. Alberti Úrb. per. ir. 74. GALGÓCZY Károly 1877. 366. 75. GALGÓCZY Károly 1877. 368. 76. NÓVÁK László 1979. 564-565, 580. 77. PML IV. 165.13. Bugyi Úrb. peres ir. 1809-1866. 48