Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kozák Károly: Leletmentés az egri várban I. (1985–86)

DK-i sarkához. E fal előtt - D-ről - jelentős mennyiségű Árpád-kori edény töredéket, kézi őrlőkövet, vasfúrót és román kori kőfaragványt találtunk azonos szinten. Ez utóbbi megfigyelés alapján itt egy XII-XIII. századi járószint került elő. Ezt a megfigyelést az említett leletektől kissé Ny-ra - kb. 5-6 m-re - előkerült, feltárt Árpád-kori kemence is bizonyítja, amely az előzőekkel azonos szinten került elő. Ez a szint (járószint) nagyjából egyező a kapualjban megfigyelt Árpád-kori réteg mélységével. Ez az épület a XIIIXIV. század fordulója táján, vagy a XIV. században már állhatott. A támpilléres faltól É-i irányba - 5 m-re - feltártunk egy ezzel azonos irányú és vastagságú kisebb falszakaszt a „provizori palota" D-i fala mellett. Amennyiben e két fal egy épület maradványa, úgy figyelembe vehetjük belső szélességét, amely nagyjából egyezést mutat a kapualjban feltárt „torony" belső méretével. (Erről a korainak mondható támpilléres falról, a román kori leletekről szándékunkban áll egy részletesebb, más - itt most nem ismertetett - megfigyelésről, leletekről is beszámoló munkában számot adni.)

8 A fenti két lehetőség ismertetése után - még mindig csak előzetes, feltételes értékelésként - arra gondolhatunk, hogy a XIII-XIV. század fordulója és a XV. század 1. fele közti időben a most bemutatott helyen egy korábbi, a jelenleginél lényegesen kisebb „belső várrendszer" állt. Ennek DK-i részét képezhette a „provizori palotától" D-re feltárt egyik, vagy másik támpilléres fal és a „kapualjban" megfigyelt „torony". E lehetőség felderítésére, pontosítására szükséges lenne a kapualjtól Ny-ra eső múzeumi helyiségekben és a mellette lévő lakásban egykor feltárást végezni. Az igazgatósági épület Ny-i oldala mellett egy nagy pince, néhány méterre pedig az 1552-es ostrom után épített „nagypincés épület" helyezkedik el. Ezeknek építésekor elpusztították a feltételezett korábbi falakat. (A kettő között lenne még egy kisebb, feltárásra alkalmas terület, amely esetleg segítene a felvetett kérdés megoldásának megközelítéséhez.) A most felvetett „belső várrendszer" DNy-i része a kapualjtól („toronytól") a Ny-i várfal belső, legrégebbi, támpilléres rétegéhez, esetleg a most helyreállítás alatt álló körtornyához kapcsolódhatott. (Ennek részletesebb vizsgálatát is későbbi feladatnak tekintjük.)

9 1986. évi munkák A kapualjban ásott árokban a csatornafektetés 1985 októberében befejeződött. Október 18-án megkezdték az árok visszatöltését és vibrátorral történt tömörítését. A munka itt a felső betonréteg elhelyezésével és a felső burkolat kialakításával befejeződött. A fenti munkához kapcsolódott 1986-ban a belső várudvaron az előbbi folytatásaként ásott árok. Először az árok kapualjhoz csatlakozó részét ásták meg. Ebben az árokszakaszban több, egymáshoz közel és távolabb eső kőfalmaradvány került elő (8-10. kép). Nézzük most meg ezeket a falakat, az itt előkerült leleteket és kíséreljük meg - a lehetőségek határain belül -, esetleg összefüggéseiben is értékelni, magyarázni az itt megfigyelt jelenségeket. (Sajnos, a kapualjban feltárt falmaradványok és a belső udvarban - az annak folytatásaként ásott árokban - előkerült maradványok 8. A tárgyalt területen több mint tíz évig tartó régészeti feltárás hatalmas dokumentációs és leletanyaga több időt és nagyobb terjedelmet igényel. 9. A többrétegű Ny-i várfal feltárása és helyreállítása, valamint dokumentálása megtörtént. A helyreállítás alatt álló körtorony dokumentálása és értékelése azonban még nem készült el. Remélhető, hogy a most ismertetett leletmentéssel kapcsolatban szükséges kisebb kiegészítő ásatással bővíthető második közleménybe már a körtoronnyal kapcsolatos értékelés is helyet kap majd. 422