Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kozák Károly: Leletmentés az egri várban I. (1985–86)

1. A Dobó István által épített „provizori palota" (1552 előtt) D-i falának vonalában egy talán nem egészen ahhoz tartozó támpilléres fal - elméletileg meghosszabbítva, 0,5 lm-es, de irányt tartó eltéréssel - hozzácsatlakozik a kapualjban feltárt épületmaradvány („torony") DK-i sarkához, s törés nélkül követi D-i falának vonalát. Arra gondolhatnánk, hogy a „provizori palota" építésekor a belső váron belül egy külön, D-ről „várfallal lezárt, kaputoronnyal erősített egységet („fellegvár") alakítottak ki a várható török támadásra számítva.

5 Hogy e támpilléres D-i „várfal" mögött volt-e épület a, „torony" szélességében, arra egyelőre választ nem adhatunk. Ehhez szükség lenne a kapualj várudvar felé eső nyílása és az attól kissé ÉK-re eső kút közti terület feltárása. (Az azonban bizonyos, hogy a sokkal szélesebb „provizori palota" [ 11 m külső szélesség] nem futhatott be a „torony" ÉK-i sarkához.) A fenti elképzelést még néhány most és korábban tett megfigyelés is támogatja. A kapualjban ásott árok metszeteiben (10. kép) egy 6,5 m széles beásás figyelhető meg a bolygatatlan altalajban. A beásás mélységét nem ismerjük, de a megfigyelhető részletek alapján az csaknem „függőlegesen" indul az Árpád-kori réteg felett elhelyezkedő mintegy 50-55 cm vastagságú, vegyes-köves rétegtől („D" metszet), illetve a „torony" D-i falától („C" metszet). A vegyes-köves réteg - É-i irányba emelkedik - szintje megközelítőleg azonos a kapualj előtt feltárt koptatott felületű, nagy kövekből rakott úttal. A metszetekben mutatkozó, meredek falú beásás feltételezhetően egy „kapu és várfal" előtt kialakított árok lehetett. Ennek az „ároknak" feltehetően előzményei is voltak. A Setét-kapu felé vezető út alatt egy Árpád-kori temető leletei kerültek elő. A temető Ny-ról, DNy-ról egy árokkal zárult. Ez az árok már nem is esik túl messze a kapualjtól. A közbeeső részen az elmúlt években egy falazott vízgyűjtőmedencét tártunk fel.* Ennek mélysége a jelenlegi terepszinttől mintegy 6-7 m-re került elő. Ez a vízgyűjtőmedence tájolás szempontjából egyező a „provizori palota" és a kapualjban feltárt „torony" D-i falával. É-i falának távolsága az említett „várfaltól", „toronytól" mintegy 8 m-re helyezkedik el. Ez a távolság - ha figyelembe vesszük a rézsűsen kialakított belső falsík építését - arra mutat, hogy vízgyűjtőmedence a „várfal" előtt húzódó (feltételezett) árok betemetése (részleges betemetése) után készülhetett. A vízgyűjtőmedence építésének korát egy írásos adat alapján eléggé pontosan meghatározhatjuk. A medence a vár területéről összefolyó vizek összegyűjtésére épült a XV. század utolsó éveiben. Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy a „torony" és az ahhoz kapcsolódó (feltételezett) „támpilléres várfal" a XV. század végénél korábban épült. (Nézzük azonban most meg a másik lehetőséget a végleges vélemény kialakítása előtt.) 2. Az 1979-80-as években előkerült a „provizori palota" és az előbb említett „vízgyűjtőmedencéhez" csatlakozó „nagy épület" között, illetve részben ez utóbbi területén egy nagy kövekből rakott, D-ről támpilléres falat tártunk fel. Ennek tájolása eltér az eddig említett „torony" és feltételezhetően ahhoz csatlakozó támpilléres „várfal" D-i homlokzati falától.

7 Ez a kőfal azonban - a fenti támpilléreshez hasonló kisebb eltéréssel - képzeletben meghosszabbítva becsatlakozhatott (törésszöget zárva be) a „torony 5. A „nagy épület" és a „provizori palota" közti terület feltárását az 1970-es évek végén kezdtük meg. A tervező akkor Sedlmayr János volt. Már akkor felvetődött az egyik támpilléres fal, valamint pillérmaradványok feltárása nyomán egy korábbi „belső vár" lehetősége. 6. A „nagy épület" Ny-i részében előkerült vízgyűjtő feltárását és helyreállítását már H. Nándori Klára tervezővel végeztük közösen. 7. A „provizori palota" három helyiségét - ebből kettő alápincézett - 1984-ig tartó munkával feltártuk. A következő, negyedik helyiség a 4. sz. múzeumi épület - jelenleg régészeti anyag raktára-alá esik. 420