Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Novák László: Kertes települések az Alföld északnyugati területén

kukoricaföld mellett megemlítették a szérűskertet is, ahol nemcsak az istállók álltak, de „melljben veteményezhet is" a lelkész - minősítették.

52 GALGÓCZI Károly megyemonográfiája már szűkszavúan jellemzi vidékünket 1877-ben. Csupán néhány helység esetében történik utalás a kertességre, mint a halmazos jellegből fakadó rendezetlenség példájára. Pl. Dab esetében szükségesnek tartotta kihangsúlyozni, hogy „Épültsége ószerű, keskeny egyenetlen utszákkal, sár- és vertfallal , nád- és zsúptetőre sűrűn épült, nevezetes részben most is fakéményes, sok helyen kerítetlen udvarú házakkal". Ez utóbbi megjegyzése a lakóházakból álló településmagra vonatkozik, amelytől távolabb, külön helyezkedtek el a szérűskertek, de ezekről már nem tesz említést.

53 Dömsödről azt írja, hogy-az utóbbi időben megszervezett szépítőbizottság ténykedése nyomán - „az utszák is szabályosodnak". Feltehetően a hatóság hatékony közreműködésének köszönhetően tilalmazták a gyúlékony takarmányok benti tárolását („Széna, szalma stb. efféle rakományt a belrészeken a házak közt tartani nem szabad"),

54 mint ahogyan Alföld szerte ott is, ahol a XIX. század második felében már a szállás, szérűskertek nagy ütemben az állandó lakás helyeivé váltak, s szükségszerűen jelölték ki a település szélén az újabb szérűs-, vagy szénáskerteket, külön is rájuk ragasztva a muszálykert nevet.

55 A továbbiakban néhány kertes település településnéprajzi viszonyait mutatjuk be, az úrbéri iratanyag alapján, reprezentálva azt a folyamatot, hogy természetes módon, a földrajzi környezetnek - s ebből fakadóan a gazdasági jellegnek - megfelelően alakult ki ez a településszerkezet, amely a jobbágytelki viszonyok között is megőrizhette funkcionális rendeltetését. 4. A Kárpát-medencében megtelepült magyarság stabil települési keretek között élt: mint I. István törvénykezése is bizonyítja, templomot építettek, amely a településszerveződés központját képezte. Az állandó településközponthoz meghatározott külső terület tartozott, ahol a település népe gazdálkodott, legeltette jószágát, ellátta télire takarmánnyal, s szántott-ve tett. A XIV. századtól kibontakozó jobbágyság intézménye alapjaiban nem érintette az alföldi településeket, mivel a földesúr nem rendezkedett még be magángazdálkodásra, s a jobbágyai pedig egy összegben válthatták meg földesúri adózásaikat, a jobbágyterheket (cenzuális viszony). A XVI. századi török hódítás sem kedvezett a jobbágytelki viszonyok megszilárdulásának, mint történt az a királyi Magyarországon, a hódoltságon kívüli területeken. A pusztulás ellenére a XVII. század végéig a településfejlődés, a falvak, s a mezővárosok szerveződése a természetes gazdasági törvényszerűségeknek, a táji adottságoknak megfelelően mehetett végbe.

56 A XVII. század végétől mind nagyobb számban újranépesedő alföldi települések között alapvetően kell különbséget tenni a nagyhatárú mezővárosok, s a kisebb határral rendelkező falvak között. A társadalmi-gazdasági fejlődés által meghatározott településrendszer, s üzemszervezet a döntő tényező a településszerkezet kialakulásában. A nagyhatárú, mezővárosi településrendszer eklatáns példája a vizsgált területen a Három város, nevezetesen Kecskemét, Nagykőrös, és Cegléd. Átvészelték a XVIXVII. század viharait, s a település - mint más apróbb falu - kontinuusnak tekinthető. A török hódoltság korában meglazult a függőségi viszony a távollévő földesuraikkal, ennek következtében - mint a XIV-XV. században - szabadon fejlődhetett társadalmuk (mezővárosi autonómia), s gazdálkodási struktúrájuk. A mezővárosi autonómiát, s a 52. RL Can. Gen. Vis. Pesti Tract. G. 208. 53. GALGÓCZY Károly 1877. 331. 54. GALGÓCZY Károly 1877. 332. 55. NÓVÁK László 1986/a. 56. Vö. NOVAK László 1У78.; NÓVÁK László 1986/a. 40