Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Praznovszky Mihály: „A főről sarjadt palóc” (vázlat Pintér Sándorról)

rásként hasznosíthatja megjegyzéseit. Ugyanakkor igen figyelemre méltóak azon mondatai, szavai, amelyekből kiderül gyűjtési módszere, illetve a leletek előkerülésének vagy azok elvesztésének és ellopásának, eladásának mikéntje. Első publikációja 1886-ban jelent meg az Archeológiai Értesítőben.

24 Túl azon, hogy beszámol a megyei leletekről, néhány kutatási kérdésre is felhívja a figyelmet. Szerinte nagyon kevés a régészeti híradás Nógrádról, pedig a „megye területe nem a leihelyekben, hanem a tudvágyókban szűkölködik", ő egyike ezen tudvágyóknak. Igen szerényen „a régészeti tudományok számfeletti díjtalan gyakornokának" nevezi magát aki kötelességének érzi, hogy a vidéken előforduló leletekről hírt adjon. Elsősorban a mezőgazdasági munkák során előkerült leleteket gyűjti össze. („Minden esztendőben reménnyel nézek a kikeleti munka elé" - írja.) Ez a gyűjtési mód sem járható mindig sikerrel, mert erős konkurenciával kell szembenéznie, ez pedig az egyház. A helyi plébánosok kihirdették, hogy az előkerült leleteket adják át nekik, ők pedig azokat eljuttatják Esztergomba. „Én nem sajnálom, ha egy vagy más tanulságos és becses régi tárgy másé és nem az enyém, de sajnálom, ha az sem nem az enyém, sem nem a tudományé." S van egy másik akadálya a gyűjtésnek, mégpedig az, hogy maguk a munkások viszik el a leleteket, bármennyire is megegyezett ő az illető földbirtokosokkal. A harmadik akadály maga a szakszerűtlenség. Ezt nem ő állítja, hanem mi mondjuk olvasva írásait. El lehet képzelni annak az „ásatásnak" az eredményét, legalábbis szakmai hitelességét, amikor is a szécsényi Kerekdombot egy pesti ügyvéd barátja „hat markos legénynyel másfél nap vájatta, s nem eredménytelenül". Ismerteti a legutóbbi idők lelőhelyeit a környékről. Ezek ma is jól ismert területek, s az elmúlt száz évben számos lelet került innen elő, vagy folytak ott komoly ásatások. Benczurfalva, Szécsényből a Kerekdomb, az Öreghegyi szőlő, Rimócz, Magyargéc (akkor még a mellette lévő Karpegéc puszta). Ezek majd mindegyikén külön-külön meg kellett küzdenie a munkásokkal az előkerült leletekért. Rimócon például ezüst és arany fülbevalók kerültek elő, de ő már csak 8 db ezüstből készültet tudott összeszedni tőlük. Másik esetben mire kiért az Öreghegyi szőlőre, ott már csak csontmaradványokat talált, s jó pénzért kellett a munkásoktól 24 db bronzékszert visszavásárolnia. Másik írásából

25 újabb adatokat tudunk meg gyűjtő, illetve feltáró módszeréről. „Megbízott embere" volt Szécsényben, aki meghallva valamilyen kósza hírt előkerült leletekről, rögtön jelentette neki s ő máris ment a helyszínre. így gyűjtött be ekkor is bizonyos „Gábor kondástól" ezüst- és aranytárgyakat, amelyek közül egy ezüst vállcsat már a kondás tarisznyáját díszítette. Egy ízben Ludányban vendégeskedett, amikor hírül hozták vendéglátójának, hogy csontokat találtak a földeken. Együtt kimentek a helyszínre, s a tulajdonos jóvoltából néhány nap múlva rövid ásatást végezhetett ott. Sírleírása egyúttal megmutatja ilyen jellegű munkájának szakmai felkészültségét is. „A második sírban 72 ctm mélységben, arccal keletnek egyenes fekvésben 166 ctm nagyságú női csontváz feküdt; jobb vállára lenyomódva nyakék találtatott, mely áll 4 kagyló, 2 paszta, 4 zöld színű üveggyöngyszemből, egy fog, egy átfúrt bronz s a csatrészekből, jobb keze ujján a 2. sz. gyűrű, dereka táján a 4. sz. karika, s ugyanott fölismerhetetlenül elrozsdásodott vaseszköz (valószínűleg kés), bal fül helyén az 5. sz. függő s végül a csontvázat mintegy 3-4 ctm vastagságban takaró földréteg között a 6. sz. kék pasztából készült karperecztöredék, és lábánál a 7. sz. edény szájával lefelé fordítva találtatott, melynek magassága 12 ctm, talap24. PINTÉR Sándor 1886. 25. PINTÉR Sándor 1887. 26* 403