Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Praznovszky Mihály: „A főről sarjadt palóc” (vázlat Pintér Sándorról)

még pár száz lakosú kis faluból a századfordulóra tízezres nagyságrendű város lett, amelyet elsősorban a szénnek, s az erre települő iparnak köszönhetett. Az azonban már ekkor is látszott, hogy a soknemzetiségű bevándorló munkásosztály mellé nem alakul ki egy megfelelő minőségű intelligencia, vagy éppen polgári társadalom. A városban ez a kettősség sajátos arculatát alakította ki. Szécsényben ezekből a fejlődési irányokból semmi nem volt érzékelhető. Talán csak kereskedelme és a céhes ipar maradványaiból építkező helyi ipara volt érdekes, de regionális vonzása nem, vagy csak alig kimutatható. Iskolái, művelődési intézményei lassan fejlődtek. A település osztályszerkezete nem változott. A többséget adó földművesek iparos-kereskedő réteg tagjai a helyi élet irányítói. Ebben a környezetben lett Pintér Sándor a település egyik, ha ugyan nem a legfontosabb, meghatározó alakja. Nincs a közéletnek olyan területe, ahol hosszabb-rövidebb ideig ne működött volna. A szécsényi képviselőtestületnek választás útján 1872. október 27-én lett a tagja.

4 Ettől kezdve hol választottként, hol virilistaként mindvégig ott találjuk őt ebben a testületben, egyikeként a legaktívabbaknak. A Takarékpénztárnak alapításától kezdve volt az ügyésze, majd később az elnöke. 1910 januárjában mondott le ügyészi feladatáról, de haláláig megmaradt elnöknek.

5 Aktív tagja volt a helyi gazdasági egyesületnek is annak megszűntéig. A szécsényi kaszinónak mindvégig tagja, 1880-1882 között elnöke. 1912-ben a helyi Iparos és Kereskedő Ifjúság Önképző Köre díszelnökének választották meg az idős Pintér Sándort, aki válaszbeszédében önmagát „az irodalom és művészet egyik szerény munkásának és barátjának" nevezte.

6 Nemcsak szerény, önmaga képességeit ismerő és annak megfelelően nyilatkozó ember volt, hanem jó kedélyű, szolid társasági ember is. Szécsényi barátait gyakorta vendégül látta dolányi (ma Benczurfalva) szőlőjében. Itt „fejedelmi vacsora, kitűnő borok, cigányzene" mellett folyt a jókedvű baráti mulatság, s gyakorta került sor vidám tósztokra is, amelyek során a házigazdát így köszöntötték: „Éltesse az Isten az élete fáját, Friss jó egészségben - palócok királyát!" Aktív közéleti szereplése hozta meg számára a képviselői mandátumot 1901-ben. Egyhangúlag, ellenjelölt nélkül választották meg. Programbeszédében a Szabadelvű Párt és Széli Kálmán hívének vallotta magát. Nem tartja helyesnek - mondta választóinak - „ha a föld és a tőke a nemzeti haladás e két fontos tényezője egymás rovására fejlődnek". A továbbiakban vallási kérdésekről szólt, s ebben az az álláspontja, hogy minden vallást tisztelni kell. Beszélt az adózás szükségszerű reformjáról, s arról, hogy itt az ideje a tisztviselői fizetések felemelésének.

7 Az országgyűlésen meglehetősen szerény szerepet vállalt. „Szűzbeszédére" 1902. április 24-én került sor, s mindössze annyit mondott, hogy a költségvetést elfogadja. Mindenesetre kitért arra is, hogy a törvényhozási gyakorlatban jobban kellene érvényesülnie a magyar szóhasználatnak. Ezen lelkesedett fel a korabeli nógrádi tudósító, aki így írt erről; „Sándor bátyánknak megvan az az elégtétele, hogy ma már nemcsak Szécsény, hanem az egész ország tőről metszett magyar embernek ismeri el." Talán az is oka lehetett szerényebb magatartásának, hogy hallása ez időben megromlott, s ez zavarta őt. Nem zavarta viszont Mikszáth Kálmánt, aki az új képviselőket bemutatván a Pesti Hírlapban így írt régi barátjáról; „A szécsényi palócok felküldtek 4. NmL Szécsény mezőváros képviselő testületi jegyzőkönyv I. 1872-1888. 19. V. 503. Ca. 5. SZH 1910. jan. 21., Uo. 1911. jan. 20. 6. SZH1912. máj.3. febr.9. 7. NLHH 1901. szept. 15. okt. 6., 1902. ápr. 27. 397