Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Fajcsák Attila: Adatok a szüreti koszorúhoz
VI. Feltételezéseink szerint a gyakoribb típusok közé tartozhatott régebben a négybordás, magyar koronához hasonló szüreti koszorú is. Egy Pozsonyszentgyörgyön (Pozsony m.) készült fényképen 28 egy árkádíves ház tornácán az egyik árkádív alá van kiakasztva a kb. 40-50 cm magas, tömött szőlőfürtökből és pántlikákkal díszített takaros kis korona, amit valószínűleg a gazda néhány nappal korábban kaphatott munkásaitól, a fotózást megelőzően. Ez a típus a boráról világhírű Tokaj-Hegyalján is ismert a mai napig. 24 Erdész Sándor a következőket írja: „A koszorút hordóabroncs felhasználásával félgömb alakúra fonták, melyet csúcsánál fogva cifra ágosra erősítettek fel... A koszorút két fehér ruhába öltözött leány vitte, akik mögött a vincellér, a szőlőmunkások, végül a zenészek haladtak." 30 A koszorút egy köszöntő vers elmondása után adták át a gazdának. Ostoroson (Heves m.), az egri borvidék egyik falujában, ahol a közeli városban lévő papi szemináriumnak volt óriási szőlőbirtoka, a korona keretét vesszőből készítették, és arra kötözték, fonták fel a piros és fehér fürtöket leveles vesszővel, színes papírcsík díszítéssel. Régebben még rózsát és nemzetiszínű szalagot is tettek közé. Ezt a készítményt két keresztbe rakott, erős boton szállította négy leány, illetőleg adta át szüret végén rendszerint az intézőnek. A felszabadulás után a szüreti koronát vagy a tanácselnök, vagy pedig a termelőszövetkezet elnöke kapta meg. Ostoroson is, mint még több helyen, szokás volt az előszobában felakasztani, sokáig őrizni, amit csak akkor dobtak ki, ha a szőlő teljesen tönkrement. A helybeliek úgy tudják, hogy a szüreti korona a szüret végét, a nehéz munka befejezését jelképezte. 31 A korona alakú szüreti koszorú más szőlőtermő vidéken való elterjedtségét bizonyítja még egy Harcról (Tolna m.) 32 és egy Gyöngyösről (Heves m.) 33 származó adat. Az előbbi helyen már csak a század első felében nevezték a szüret jelképét szüreti koronának, az utóbbin pedig még az 1950-es évek elején is. Noha egy helyen azt olvashatjuk, hogy a szüreti koszorúvitel több évszázados szokásunk 34 , biztonsággal csak azt állíthatjuk, hogy a XVIII. századtól része a magyar szüreti szokáskörnek. Az tény, hogy egy meglehetősen archaikus szokáselemről van szó, ami nem ismeretlen Európában más bortermelő vidékeken sem. Gyökereit valószínűleg a bibliai hírvivők, Jósua és Kaleb által szállított kánaáni szőlőfürt vitelében kell keresnünk. Érdemes talán idézni az Ószövetség idevágó részét: „És szóla az Úr Mózesnak, mondván: Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg Kánaán földjét, amelyet én adok Izrael fiainak . . . Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszenek ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel és ketten vivék azt rúdon; és gránátalmákból és a figékből is szakasztanak." (4Móz 13,2-3; 24) 28. Néprajzi Múzeum Fotoadattára 121392. 29. Makoldiné Papp Gizella szíves szóbeli közlése. 30. ERDÉSZ Sándor 1957. 7. 31. A gyűjtést 1986 nyarán végeztem. Adatközlők: Marczis Elekné, Szerencsi Jánosné, Képes Lászlóné (katolikusok). 32. Néprajzi Múzeum Fotoadattára 122428. A fotó leírókartonján a következő szerepel: „A »harang« (régebben »korona«) vitele. A korona két vaskarika, aljuk tele van aggatva szőlővel és kiflivel." 33. Néprajzi Múzeum Fotoadattára 104421-23. Az első leírókartonon az alábbi olvasható: „Szüreti korona: faabroncsokból készített vázra aggatják a szőlőfürtöket." 34. ERDÉSZ Sándor 1957. 8. 359
